Úristen, írok!

Nagyon tud zavarni... egyre többször jut eszembe, nem írtam eleget! Holott megígértem! Megígértem a Bogyónak, Gabónak, Toncsinak és a legrosszabb, hogy Magamnak! Mennyi idő ment így kárba, te jó ég! Ez a hely is már rég meglehetne és már az elbeszéléseim is, ha nem vagyok lusta, és nem rettegek attól, hogy valamiféle hagyatéki írást csinálok. Hogy ez az utolsó! Pedig ettől féltem titkon.

Semmi gond. Elkezdtem. Itt is írok és az elbeszélések is haladnak. Már másfél meg is van. :-)

Szóval innentől kezdve dőlni fog a betű. Itt valószínűleg össze-vissznya fogok írni, mert ennyi dolgot már nem tudok időrendbe leírni, csak ahogy majd eszembe jut, úgyhogy előre is bocs. Majd mindig odabiggyesztem hogy mikorról való a gondolat vagy az esemény. A stilisztikai és egyéb helyesírási hibák pedig elkerülhetetlenek, mivel férfiből vagyok és egyedül csinálom.