Ilyen boldogan még sosem főztél!

Még mindig tervezem, hogy egyszer majd írok/írunk ide... néha arra gondolok egy olyan blog kéne inkább, ahol a mérget kiadhatjuk. Leírni, hogy aznap ki vagy mi hozott ki a sodrunkból minket. Lenne téma, minden napra... 

De addig is, amíg ezt eldöntöm, inkább kellemesebb irányba terelném a bejegyzést. Csak annyit akarok írni - már egy ideje -, hogy ajánlanék valamit a figyelmetekbe:

A film mellékhatásai: hirtelen boldog lehetsz utána... és nagyon éhes!

A Séf (Chef) nem rossz film, mert nem akar többnek látszani, mint ami. Kis könnyed szórakoztató vasárnap délutáni barátnős-dévédézős és nem több. Nem hazudja bele az arcodba, hogy ettől majd átgondolsz mindent és nem, nem akar 5 D-ben átjönni!  Azt kell, hogy mondjam: ez ma nekem már érték! NEKEM! Mert, ha az a vasárnapi tévézős igényed, hogy Jason Statham 2 pörgővel és 2 májgerivel szétkapja a tévé négy sarkát vagy Adam Sandler csinál valami olyan nagyon kínosat, amitől te érzed magad rosszul, akkor egészen más repertoárból válogathatsz, mint én. Nekem maradnak a Marvel filmek, meg 1 jó film/3 hónap, amíg ilyen ötlettelen és pénzhajhász Hollyvúd. 

Á, nem várom. DEHOGY!

Ha pedig már Marvel, akkor kanyarodjunk vissza a filmhez és az író/rendező/főszereplő Jon Favreau-hoz. Általában őt is a kínos kategóriába soroltam, mert romantikus vígjátékokban meg szitkomokban tűnt fel néha. Anyu is a Jóbarátokból ismeri, mert ő Monica barátja, Pete.
De aztán megláttam, hogy Jon ül az Iron Man 1-2. rendezői székében! O.o 

Elég nagy vasember-fan lettem és ezt neki is köszönhető! Happy Hogan - aki Tony Stark "testőre" (az minek neki?) - egy jelentéktelen, de annál szórakoztatóbb karakter, akiről végül is kiderül, hogy 'nagyember'! - hát valami ilyesmi lett nekem az őt alakító Jon Favreau is! 

És enni is szeret. Nem mondom, hogy nézzétek meg a séfet. Viszont könyörgöm, akinek van egy csöpp hallása, az hallgassa meg a film zenéjét!!!
Ezért írtam ezt az egészet! 

Valami olyan kegyetlen telitalálat ez a válogatás, hogy csak na! Szinte az összes dal feldolgozás és ettől még meglepőbb, hogy jó. A fő vonal kubai és latinos zenékből áll és itt készültem ki, azt hiszem a legjobban: hogy jön össze Marvin Gaye - Sexual Healing-je ezekkel a zenei stílusokkal? Hát így:

 

Igen, az ott John Legu'kimondhatatlanevű'izamo, aki elég nagyot dob a filmen, ahogyan a meglepetés kameós mellékszereplők többi tagja is.

Szeretek enni... szeretek sütni-főzni... és éppen ezért szeretem ezeket a "bárki tud főzni" filmeket is. Aki ugyanígy érez, annak ajánlom még Az életlet ízei, az Én, a séf és a L'ecsó című filmeket, bár aki szereti ezt a stílust, az már látta mindegyiket!

Mintha magamat látnám...

Nem lenne fair, ha nem említeném meg gyerekkorom egyik kedvenc olasz filmjét a Táncoslábú Tiszteletes-t Adriano Celentano-val a főszerepben és azt a bizonyos főzési jelenetet, amiből kiderül, hogy egy pap is úgy főz, mint mi:
:


Visszatérve, az is nagyon durva gondolat, hogy Grandmaster Flash - White Lines című dalához, akárhogy is hozzá kéne nyúlni... mégis ez lett belőle (egyébként egy magyar jutúbos rakta fel ezeket a darabokat): 

Itt pedig szépen megtaláljátok egyben az egészet. Nem bánjátok majd, hogy vágatlan, higgyétek el:

Azt hittem, már kezdenek elveszni az ilyen válogatások, amit akár munka közben vagy vezetéshez és nem utolsó sorban főzéshez hallgatunk, úgy, hogy közben egyszer nem jut eszünkbe továbbléptetni egyik számot sem!

Éppen ezért ajánlom még a Guardians of the Galaxy zenei válogatását is: 

Szóval, ha ti is találtok ilyen válogatásokat (Tarantino és Guy Richie filmek nem érnek!) akkor szívesem veszem! :)

Biliárdom

Igen nehéz erről röviden és velősen írni... mikor azt kérik tőlem, hogy azt fektessem papírra, képekkel, hogy mikortól, hogyan, miért szerettem meg a biliárdot. Csak nagyon hosszan írhatnék a miértjéről, de miután elkezdtem kutatni, a régi képek után, rájöttem, hogy arról is, hogy mikortól. Viszont így van alkalmam magamnak és mindenkinek leírni, hogy is volt ez!?

Nem akarok arcoskodni, de én már Muter hasában is a biliárdot néztem, ahogyan ez az első 1981-es képen jól látszik. Egy 120-as fás karambol asztalon játszanak éppen nagyapámék (barna pólóban a kép szélén) Bicskén, a híres Bóza presszóban. A bejáratnál álló jó nő, az anyukám. A seriffbajszos úriember pedig - ahogy az lenni szokott -, az amerikai nagybácsi. Egyébként sokat mondogatják, hogy hasonlítok nagyapámra. (igen, szerette a sört, meg a füstös kocsmákat)

Bóza Presszó

Aztán ki kellett bújnom, hogy ezt közelebbről megnézzem és néhány év múlva, egy ugyanilyen asztalon löktem életemben először. Igaz én a pool-on akartam, de Apám nem engedte, mert még nem értem fel. Azt mondta, ha már rendesen lökök a fáson, akkor mehetek a "másikra".

Ezeken a képeken már azt lehet látni, hogy rászabadultam végre a pool-ra és bátyám sokat segít, hogy egyáltalán lássak valamit a bitliszes bili frizurától. Ez a Báder Fogadó galéria szintje volt, úgy 1990 környékén, háttérben a fás asztal.  Érdemes még megnézni a kifinomult török-import, tükörkróm Hugo Boss joggingomat és a szintén török sportlépőt, aminek olyan műanyag "illata" volt, mikor kivettem a dobozából, mint egy gyártósorról legurult Suzuki Alto belseje. Itt szaladgál az orromban, a mai napig.

Báder Galéria

Ez mi ez a beállás?

A tükör-soft jogging

Dobogó híján egy kis segítség

A szerelem megszületett és innentől megbolondultam, ha asztalt láttam. Mivel Bátyám és Apukám is kiválóan játszott, így komoly bizonyítási vágy fűtött!

A 90'-es évek legelején egészen másképpen gurult az a bizonyos szekér, mint manapság és Apukám hozott Bécsből egy fa alapos 7-es asztalt, a nappaliba. Ettől kezdve, ha tehettem ott ettem, ittam, aludtam: sanyarú gyermekkor! Közben persze snooker-fan lettem és Davis-Hendry-O'Sullivan trióval teltek a kilencvenes évek. 

A fészek a fejemen itt már Lennoni formát öltött.

Az "Asztal" a mai napig ott áll

A Homály Sörbár bicskei, emeleti asztalán próbálgattam magam a gimis évek alatt. Vérzik a szívem, hogy nincs róla fotóm! Aztán az esztergomi kollégiumból meglógva kocsmákban játszottam néha... naná, hogy sörért! Merthogy ment. Nem jól, de ezt akkor még nem tudtam és arra elég volt, hogy a szobatársaknak is jusson egy-két pohár.

Végeláthatatlan

Húszas éveim elején rájöttem, hogy nem akar múlni a biliárdszenvedély. Ugyanis egy szombati éjszakán Roland barátommal a diszkóban, inkább az emeleti biliárd asztalt választottuk, mint a táncteret. Így párban, nem volt ellenfelünk! Elmesélte - mivel pár évvel idősebb nálam -, hogy régen, bátyámmal is osztották a népet. Felkerekedtünk hát, hogy egy igazi biliárdszalont keressünk. Tatabánya volt a legközelebbi lehetséges célpont, ahol az Oxigén Biliárd klub igazán megtetszett, a csöndes barátságos közege miatt. Ott ismertük meg Mikó Balázst és csapattársait. Nyilván tátott szájjal néztük, hogyan játszanak. Heti kétszer-háromszor ott voltunk és kaptunk bőven jó tanácsot, sőt az első dákókat is Balázstól vettük.

Én Pestre költöztem kis időre és hallottam Balázstól, hogy léteznek amatőr versenyek. Biztatott, hogy próbáljam ki magam. Ez volt a Zabó "Levin" László féle hétfői Tájfun Biliárdszalon versenysorozat. Persze égtem rendesen. Nem adtam fel! Kerestem edzőpartnert, akit Levin mutatott be nekem, az első Gold Crown Biliárdszalonos versenyemen. Ő volt Dobos Sanyi, a Sün! Barátság lett.

Aztán kértem egy "B" (nb2) liszenszet és csak tanultam és tanultam, hogy kell igazán jól odaállni az asztalhoz és erre a versenyek voltak a legjobb lehetőségek. Lettek már eredményeim is.

És marháskodni is volt időm:

Itt jegyezném meg annak, aki kételkedik abban, hogy a biliárd sport e, hogy egy verseny átlagosan 6-8 órás, ami alatt jó néhány kilométert lesétálunk, tehát fizikai állóképességet és nem mellesleg komoly koncentrációt igényel. A hivatásos játékosok fitnesz edzésekre vagy futni is járnak, hogy bírják. Tehát a szülőknek azt üzenem, hogy nem kell félni, ha gyermek biliárdozni akar, mert nem fog eltunyulni egy "kocsmajátékban"! Emellett sok mindenre nevel még a versenybiliárd: jó magatartás, tisztelet, fegyelmezettség... és még sorolhatnám!

Versenyek

Soha nem múló szenvedély!

Beteg lettem. Ez mindenkivel előfordulhat, de a játszani akarás maradt és amikor lehetett, mentem lökni!

Kicsi Én

Egy alkalommal odajött hozzám Dim Zoli és Andrikó Anti, hogy játsszak csapatukban. Erről, akkor így írtam: I'm Back!

Oxigén csapat, ami később Nexus Vértesszőlős lett.

Végre egy csapathoz tartoztam! Még alig volt hajam a terápia után, mikor megnyertem egy pontszerző, amatőr országos 9-es versenyt és én, akkor ezt nagy eredményként éltem meg!(Good Luck!) Persze előtte is volt ez-az, nyertem néhány "háztömbkörülit", ahogyan Farkas Szilárd barátom mondaná, de akkor mégis úgy éreztem, mindenkit legyőztem... aztán ezzel a lendülettel a rákot is.

Az egyéni

Túl a sövényen!

10-es játék 2011, Oxigén Klub Öcsivel (Andrikó Antal):

A csapat jól menetelt. Átjutottunk "A"-ba (nb1). Később változott a helyszín, Vértesszőlős Nexusra és ott is jól éreztük magunkat. Az eredmények jöttek. Egyéniben is voltak emlékezetes pillanataim és azt hiszem, akkor voltam életem legjobb formájában.

Csapatbajnoki 3. hely, jó volt!
(balról: Lali, Dim Zoltán, Kornokovics Márton, Andrikó Antal) 

Aztán a lelkesedés alább hagyott és ki tudja miért, vége lett a biliárdozásomnak.

Elérkeztünk hát oda, hogy miért írtam le mindezt: ugyanis itt jöttek, Gyálról a FITTIsek! Találkoztam már Losyval (Losonczy Ferenc) régebben versenyen. Az első pillanattól megkedveltük egymást. Láttam a tüzet és a játék szeretetét az egész baráti társaság szemében és ez nagyon tetszett! Később, ha közöltek valamit, próbáltam követni a pályájukat és még mindig lenyűgözött a lelkesedésük és az összetartásuk! Valamiért a születésnapjaimon mindig úgy döntök az utóbbi években, hogy kötelezően el kell mennem biliárdozni... és ilyenkor néha náluk kötöttem ki.

Black Ball Klub-ban a 30. Születésnapomon

A Krisztusi-kor is találkoztunk!

FITTI

A legutóbbi alkalommal, úgy alakult, hogy Büszke FITTIS lettem!!! Egyszerűen nem tudom, hogy történt, de mikor Losyra néztem, már mindketten tudtuk: csapattag leszek!

A legutolsó felállás
(balról: Ifj. Losoncy Ferenc, Gyurina Mihály, Losonczy Ferenc, Németh Tibor, Lali, Rab Benedek)

Fantasztikus érzés egy ilyen vidám és pozitív közösséghez tartozni! Köszönöm!

Még valamit a Biliárdról: minél többet tudok róla, annál inkább látom, hogy mennyire keveset tudok! Az első pillanattól ad sikerélményt, de életem végéig tanulni fogom... ez az ami hajt előre!