"Nyugodt" Karácsonyt!

Sajnálom, hogy nem indul be a blog... meg annyira nem is. Nincs rá időm. Sokan hajtogatják ezt, de az igazság az, hogyha akar az ember, akkor tud teremteni időt magának bármire. Szóval ez az én hibám, de nem bánom, mert nagyrészt magamnak írom és magamnak most nincs kedvem... talán úgy 5-6 év múlva visszatérek ehhez az öröm-írogatáshoz. Jó lesz. 

Karácsonyra valamit? Nos, igen. Most mégis azt érzem, hogy írnom kell valamit, ha még csak magamnak is. Karácsonyra. De ha olvasod... valld be, hogy az ünnepek előtt egy idegroncs vagy! Kinyír a főnököd vagy az alkalmazottaid, rohansz vásárolni, még mindig megvan a hitelproblémád és dögöljenek meg a rohadt rabló politikusok, szinte megfojt a családod, akiket mostanra már egyben bekapnál legszívesebben, ezért lassan azt sem tudod ki vagy? Mindenkinek más, de valami ilyesmik, hétköznapi problémák ezekben a napokban.

Ez a kezdet. Vagy a vég?

Ha valaki tényleg elolvassa ezt, akkor próbálja ki saját magát is és ellenőrizze le azt, hogy önmaga e még, vagy sem? Minek? Talán ennek az ünnepnek van egy olyan hangulata, meghittsége, ami, ha teljesen elveszik, onnantól igazán szegénynek érezhetjük magunkat. "Pont ebben a pár napban kell szeretni?" - jön a közhely mindenkitől! Úgy gondolom: nem... de megpróbálhatod, legalább most. És mivel, a hiba nem mindig a másikban van, a gyűlölet, harag, düh legyőzhető, így én elsősorban magamat veszem elő, nem pedig másokat. Persze azt sem hiszem, hogyha egész nap mosolygok és boldogan, jó kedvel közelítek a körülöttem lévőkhöz, attól minden rendbe jön és mintha ez ragályos lenne, egyszerre ők is boldogok lesznek... de... azért ez megérne egy próbát!?

Ezekben a napokban általában szentimentálisabb leszek, mint alapjáraton... néha nagyon. Egyik évben például annyira túlzásba estem, hogy összeállítottam három cd-nyi karácsonyi dalt. Csak mert. Pontosabban azért, mert karácsonyfa állítás közben szeretek ilyeneket hallgatni, de csak aznap és már elegem lett azokból, amiket a rádió folyamatosan áraszt magából. Lehet válogatni, mert van sok... nagyon sok!

Minden évben egyre magasabb az emberek ingerküszöbe, egyre jobban ki van tolva. Elhiszem én, hogy van, aki még ma is elsírja magát egy lábatlan kutya láttán a fészbúkon, vagy tud mosolyogni, ha egy tortától maszatos arcú kisbabát posztól ki valamelyik ismerős anyuka, én elhiszem... de a négyszázadik után már nem annyira. Erről majd egyszer hosszabban, mert nehéz azt megemészteni, hogy ilyenné váltunk. Ezzel a csodálatos mobiltapizós generációval együtt. Egy barátom ezt mondta nemrég, mikor ehhez a témához ért beszélgetésünk: "Nézem a TV-t és látom, hogy az Animal Planeten 30 ember próbál egy macskát megmenteni, attól, hogy nehogy fent maradjon egy fán, majd arrébb kapcsolok és a CNN-en látom, hogy 500-an meghaltak Szíriában... erről ennyit!"

Kockajárda Kínában

Tehát nekem kell az önellenőrzés, hogy ember vagyok e még? Az én módszerem pedig a következő: Maradj egyedül egy szobában néhány percre. Végy elő egy emléket, a hozzá kapcsolódó zenével, tárgyal akár egy régi filmmel. Nem kell, hogy feltétlenül a karácsonyról szóljon, bár tőlem reszkethetsz a betörőktől vagy lehetsz igazából szerelmes, ha az jön be! (Én nem ezeket veszem elő, lejjebb megmutatom.) Az mindegy, hogy tavalyi vagy 10-20 évvel ezelőtti az emlék és lehet gyermeki, családi, szerelmi, bármilyen, a lényeg, hogy emlékezz, hogy ott akkor nagyon mélyen beléd nyúlt, hatott rád! Akkor most nézd meg mit vált ki belőled!? Mi van? Bőgsz vagy ilyesmi? Szomorkodsz? Akkor jó! Még nem vesztél el! Bőgjél! Még add ki az egészet, sajnáld azt akihez kapcsolódik vagy sajnáld csak simán magad, ahogyan a legtöbben, aztán ha végeztél, akkor végezzél is és mostantól fejezd be a picsogást! Önmagad vagy? IGEN! Mosolyogj ba+! És mostantól így járkálj, legalább karácsonykor vagy ameddig szerencséd van és tart ez az állapot...

Valamelyik nap gondoltam egyet és megnéztem a Forrest Gumpppot. Mai szemmel azt mondanám, hogy nem jó film, mert sok sebből vérzik és túl van értékelve. Viszont elég jól eltalál és még ma is meghat. Konkrétan az első másodperctől, amikor megszólal a főcímdal és a torkom gombócba ugrik, mégis mosolygok. Kevés az ilyen. 

Ha minden áron karácsonyi példát kell felhoznom, akkor Fekete Istvántól a Roráte jut eszembe. Pontosan nem tudom miért, de annyira szépnek és igaznak érzem, hogy nem tudok mellette elmenni karácsonykor.

Két ember kibékült... nálam ettől tutira eltörik a mécses.

Aztán ha igazán nagy a düh bennem, akkor keményen kell megoldanom a dolgokat. Ilyenkor kerül elő... igen, Hobo. Illetve ez a két igazi (bocs az anglicizmusért, de nem tudom másként) bad-ass motherfucker: Hobo és József Attila! Így is meg lehet oldani a dolgokat: keményen, vicsorogva!

A végére valami olyat hagytam, amit azt hiszem úgy mondanak a magyar tehetségkutató műsorokban, hogy "átjött". Csak ott egészen más dolgok jelentik ezt, mint én azt hittem. Nekem nagyon kevés dolog jön át és legalább hússzor hallgatok/nézek meg valamit, mire el tudom dönteni, hogy tetszik e? Én ilyen suta vagyok. Na, ami most jön az nem ilyen. Talán az egyetlen, amire elsőre azt mondtam, hogy sosem hallottam/láttam még ehhez foghatót és bizton tudom, hogy soha nem is fogok! Erre nincsenek szavaim... egy egész élet sétál belém ennek a nőnek a szemein, kezein és hangján át. Nem tökéletes, ahogy Picasso sem a tökéletes világot festette, de ez egy hülye példa, ráadásul nem is értek hozzá. Ez nem libabőr. Ilyen érzelmi hullámvasutat nem éltem még át semmi másnál!

Nyilván nem sokan értik ezt, talán nem csak rám hat így, de senki ne csodálkozzon, ha meg se mozdítja. Ezek a dolgok, azt hiszem, egyénileg vannak belénk kódolva. Lehet, hogy egymillióból egy ember érzi azt, amit én.

Elolvashatnám még Az Én Balladás Barátom c. bejegyzésemet is, így önvizsgálati szempontból, de amikor azt írtam, annyira padlóra tett, hogy onnan nagyon nehezen kecmeregnék fel újra. Nem merem azóta megnyitni.
Igen, túl szentimentális vagyok. Azt is nyugodtan mondhatjátok, hogy ráadásul durván nyálas is és hát már bocs, de leszarom! Elvégre a szeretet ünnepéről van szó! :)

Biztos vagyok benne, hogy nektek is megvan az az egy nagy emléketek. Akkor is, ha senki más nem érti azt. Vegyétek elő és próbáljátok ki magatokat! Nagyon szívesen fogadom megjegyzésben is a saját mindent elsöprő érzelmi katarzisaitok tárgyát, ígérem meghallgatom, megnézem, mert érdekel. És persze azt is írjátok le, hogy akkor és most mit váltott ki belőletek.

Ha pedig semmi nem segít és még mindig a családon belüli kannibalizmuson töröd a fejed...
...inkább dobj be egy sznikerszt!
- Na? Jobb már?
- NEM!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!
Lali

Vigyázat! Majom az asztalon!

Megint van véleményem. Persze sok mindenről, de most újra írnék a biliárdról egy kicsit. Azon belül is a poolról lenne szó és egészen pontosan a nemrég lezajlott páros VB-ről. Tetszett-e: Igen! Viszont voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kissé sántít itt-ott!

Eléggé informálatlan voltam idén a páros VB-vel kapcsolatban és igazán azt sem tudtam, hogy elkezdődött... továbbá nem értettem, hogy miért nem izgulhatok a Magyar csapatért? Pedig óriási élmény volt, hatalmasak voltak a srácok tavaly! Nem is jártam semminek utána, mert úgy voltam vele, hogy majd megkérdezem a Balázst, ha összefutok vele Szőlősön. Igen, merthogy azt tervezem, hogy kicsit biliárdozok újra az ősztől. 2 éve szinte semmit nem játszottam, de most megint nagy kedvem lenne hozzá! Viszont ez most mellékes.

Jó volt nézni! (Solymosi Gábor és Mikó Balázs)

A meccseket élőben nem tudtam követni ezért másnap vagy később a youtube-on (a haverok szerint, ejtsd: zsátubé) néztem késve azokat a párosításokat, amik érdekeltek... mert nem érdekel mindenki. Nem tudom Ti hogyan vagytok ezzel, de én szívesen nézem a Filippínók megoldásait vagy Pagulayan poénkodását, amíg egy Terminátorra, már kevésbé vagyok kíváncsi. Pedig ez hülyeség.  

A tavalyi negyeddöntő

Szívesen néztem még, az USA meccseit is, több okból. Először is nem lehet tudni, hogy Earl, a mi kis gyöngyünk, mikor hagyja, hogy elguruljon a gyógyszere. Aztán a többi éppen ebből adódik. Például: szegény Shane csak egyet ront és Earl soha többé nem beszél vele (ez mondjuk meg is történt), ebből adódóan a Pearl, úgy kezd el lepakolni mindent idegességében az asztalról, hogy konkrétan nincs lehetetlen! (hál' Istennek, ez is megtörtént, bár már későn) Mindenesetre előre tudtam, hogy jól fogok mulatni! Rá ezért, nem tudok már haragudni és úgy általában senkire, mert azok a játékosok, akik berágnak apróságokon, amit saját maguknak csinálnak, éppen elég hülyék annyira, hogy már senki ne bántsa őket! Ráadásul megverik ők saját magukat!

Mint nemrég a szegény Tony Tornádó tette a világ leghülyébb helyzetét kialakítva. Izgulás, félreértés, önostorozás, hát kell még bántani is, mikor megteszi saját maga: 

Amiért Earlt szeretjük:

Na, de visszatérve: A döntőig úgy 7-8 meccset néztem meg. Valami elképesztőek ezek a játékosok, egytől-egyig. Amiket én láttam, azok valami fantasztikus teljesítmények. Volt olyan párosítás, amit úgy néztem végig, hogy mikor vége lett, nem emlékeztem rá, hogy lett volna akár egy hiba is!? Az milyen? A legtöbb európai játékos, kegyetlen hideg vérrel tette a dolgát. Nem tudnék kiemelni senkit és nem is akarok, de azt megint megállapítottam, hogy Feijen jump dákóval a kezében született! Nem emberi, amit azzal tud!

Most pedig jöjjenek az ellenérzéseim: Nem értem, hogy miért, de az Angolok úgy teljes egészében elintézték, hogy ne legyen szimpatikus a verseny. Az egész nyerni akarásuk, bizonyítási kényszerük minden szempontból, nálam fordítva sült el! Értem én, hogy nagyon kell az a VB cím már, de ez a mindenáron hozzáállás... hát...

A kommentátorokat én nem szidom, mint azt általában sokan teszik. Sőt, egy kicsit természetesnek tartom, hogy hazabeszélnek és nagy meglepetésemre, még egy olyan alapmondat is elhagyta a száját valamelyiknek, valahogy így, hogy: - A játékosok nem véletlenül nem azt mondják a kezdés előtti kézfogásnál, hogy "sok szerencsét", hanem azt, hogy "jó játékot"! Mindezt mondta egy olyan szitu után, amikor az Angol A csapat, már másodszor hibázott úgy, hogy utána hagyott egy brutál véletlen safetyt az ellenfélnek. Azért ez szép. 

A Döntő: Úgy álltam neki a döntőnek, hogy nem érdekel, mi lesz a vége, de ha már nézem, akkor örülnék egy szép játéknak és egy nagyon szoros összecsapásnak. Na, ennél jobban be sem jöhetett volna a 'szoros' dolog. A szép játék? Nem tudom, én sajnáltam a Holland csapatot és a játékuk miatt, odaadtam volna nekik a címet. Ráadásul tök könnyű lehet úgy játszani, hogy a közönség 99,9%-a az ellenfélnek drukkol, nekik meg maximum a muter, az utolsó sorban. De ezt biztos csak én érzem így. Azért, ahogyan az a Boyes által kihagyott nyolcas megállt takarásban, a vége előtt... na, az vérlázító volt!

Már mondtam, hogy vannak olyan játékosok, akikre nem vagyok kíváncsi és éppen az ellentétét látom rajtuk, mint amiért ezt a játékot nagyon megkedveltem. (kis hazánkban is van ilyen) Na, például Appleton ilyen. Amikor láttam, hogy egy döntős győzelem után megtapossa az asztalt... hát, erősen úgy gondoltam, hogy valaki az ő hátán is ugrálhatna, nem bánnám! Továbbá miért van az, hogy Darren 'majom' Appleton késztetést érzett rá, hogy megint megtegye ugyanezt? Karl-lal nincs sok bajom és nem örültem, mikor felrángatta maga mellé, mondjuk gyorsan le is lépett. 

Ja, és most kövezettek meg, de nekem néha Bustamente is ilyen. Azóta a bizonyos 3-9-es óta, meg kiváltképpen. Az egyik legérdekesebb technikájú játékos és élvezet nézni, viszont már bocs, de nekem sunyi és erőszakos.

Ha már itt tartok, felhoznék egy ellenpéldát is. Láttam valamikor 2006-ban Reyes papát egy csatornán, ahogyan megnyert egy versenyt Reno-ban, amivel 500.000 dollár járt és az utolsó golyó elrakása után, óriási teli vigyorral megrázta a dákót, a levegőben! Kicsit túl örülte a dolgot...

Szeretem ezt a játékot. Hogy itt van sportszerűség, tisztelet és mindig is úgy éreztem, hogy jóindulatra, szerénységre nevel. Nekem valahogy ilyen egy sportember. Sokszor eszembe jut, hogy egyszer lepottyanthatna Bicskére a Magasságos egy asztalt, mert valószínűleg itt is lennének kis tehetségek, akiket jó volna felkutatni, mert nem feltétlenül a foci vagy a karate érdekli őket. Annyira jó lenne itt is népszerűsíteni. Irigykedve figyelem, hogy van, ahol működik az ilyen felfogás. A Gyáli Fittisek lelkesedése felülmúlhatatlan! Jó lenne valami ilyesmi erre felé is! 

Zene nélkül mit ér e kén?

Hát igen. Valóban van ami feltűnik, ha eltűnik! 

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a világ egyik legnagyobb átba***sa a zenei videóklip: Adott a zene, amit szeretsz és hallgatsz... ezzel véget is kéne, hogy érjen a dolog, merthogy ahhoz minek a KÉP?

Találtam egy igazán tehetséges vloggert, aki olyan videókat gyárt, amin a zenét tünteti el! Tehát anélkül, hogy érvelnék a barátom teóriája mellet, ezek megteszik helyettem:

Ha ezért nézték volna meg egymilliárdan a következő klipet, azt megértettem volna: 

Érdemes még keresgetni ilyeneket, nagyon jól el lehet szórakozni ezeken!

Itt az eredeti hely: Musicless Music

Tehát a zenei videóklipnek SEMMI ÉRTELME!

Igaz a barátom, mikor ezt az elméletét taglalta a következőt mondta példának: "Nézd meg 'John Paul Young - Love Is In The Air' klipjét és mindent érteni fogsz!"

Hát akkor ezzel búcsúzom:

Iron Man, Iron Voice?

A napokban, ahogyan kapcsolgattam a tévét, egy ilyen mondatba ütköztem: "Lehet, hogy Seagal jobban zenél, mint verekszik?" A válasz reflexszerűen jött ki belőlem: NEM! De tovább gondolva a dolgot, a verekedést sem értem...? Aztán elkezdtem azon gondolkozni, vajon ismerek e holivúdi színészeket, akik jó zenészek: Naná! Fordítva is.

Inkább a gyengébbekkel kéne kezdenem, de a jókat raknám mégis előre, aztán a végén visszatérek a Seagal-féle betegségre is.

Alvy Singer

Nos, én nagy Woody Allen fan vagyok. Láttam szinte az összes filmjét, imádom a dialógusait, annak egyszerűségét és hogy éppen ettől szórakoztató. Mosolygok már akkor, ha csak szóba kerül! Viszont zenél is. Járt már nálunk a 'Woody Allen and His New Oreanls Jazz Band'-el, ami számomra is kedves, de kevésbé populáris jazz-t játszik. Ő klarinétos a bandában. A filmjeiben is ezt a hangulatú zenét hallhatjuk és egy ilyen dal elrepít minket a 20'-as 30'-as évek Amerikájába.

A 'Fogd a pénzt és fuss' című klasszikus filmjében például csellózni "szeretne". Egyébként az egyik személyes kedvencem. Nyers, angol humorú volt a pályája kezdetén, amit a film jól megmutat. Minden mondata idézhető:

A fiatal Kern András hangjával ez a film hibátlan. Egyébként fent van a YT-on teljes egészben szinkronizáltan, de a fantasztikus blogom, valamiért nem engedi, hogy idebiggyesszem!


A Simlis

Bruce Willis sorozatban és filmjeiben egyaránt énekelt már, így többen tudják, hogy igen jól danol és mindene a blues. Talán ezt a nótát sokan ismerik:

A középkorú nőknek mondom: most már becsukhatják a szájukat!

Az igazi szájharmonikás, blues őrölt Hudson Hawk ilyen:

Jim Szerint

Hasonló kategória James Belushi és Dan Aykroyd meg, ha már itt tartunk, John Goodman is. Mindannyian bolondjai a blues-nak! Néha ez a formáció újraéleszti a legendás 'Blues Brothers' szellemét, de a "főkolompos" John Belushi nélkül, már nem az igazi. Az 'According to Jim' című sitcomban még néha hallani őket, ahogy bolondoznak:

A Házidoki

Nem tehetség szerinti sorrendben haladtam, mert ha így tennék Hugh Laurie magasan a tetején lenne. Sőt, kívül is esik minden kategórián. Nem tudom eldönteni róla, hogy zenésznek jobb, vagy színésznek? Ő zseni, ez tény! Túl sokat dobálózom ezzel a szóval, de ő akkor is az! Legalább 20-30 videót ide tudnék rakni bizonyítás képpen. Nekem Gregory House a tévézés történetének legnagyobb figurája, persze Arni barátom - akinek bízok az ízlésében - mindig óvatosságra int, hogy ne ítéljek addig, amíg nem láttam mindent és leginkább azt vágja ilyenkor hozzám, hogy 'Breaking Bad'! Valóban kimaradt eddig, de rajta leszek az ügyön! Mindenesetre Hugh-tól itt a három kedvencem:

'A Bit of Fry and Laurie' sorozatban sokszor énekelt, zongorázott és egyszer rappelt is, persze csak a vidámság jegyében. Látszik rajta, hogy él hal a zenéért és a következő dal is saját szerzeménye, amit mikor először láttam feliratosan, konkrétan fetrengtem:

Csináltak egy zenekart sorozatsztárokból. Van itt született feleséges férj meg harmadik műszakos és még sokan mások. Ők a 'Band from TV' és ennek a feje House. Nem profi mindenki, de ettől még teljesen szerethető:

Az igazi bizonyítéka annak, hogy zseniális zenész, mi más lehetne, mint a saját albuma a 'Let Them Talk':

Vastorok

Ha valaki most kérdezné meg azt az ominózus 25 évvel ezelőtti kérdést, hogy "Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?" rögtön rávágnám, hogy Robert Downey Jr.! Ha a hoolywoodi csillagára azt írnák "The Coolest Guy", akkor is tudnák a népek, kiről van szó... na jó, kicsit túlzok, csak jelen állás szerint!
Amikor megláttam ezt a felvételt, nem hittem a fülemnek, ez egy ÁLLAT!!!

Ez a szám beégette magát az agyamba!
Mondjuk Sting, ugyanezt visszafelé nem tudja, ha csak a ravasz az agy és a két füstölgő jut eszembe...


Yepp!

Johnny Depp sem utolsó gitáros! Sokat lép fel az 'Aerosmith'-szel, nem véletlenül. Itt a Marilyn Manson féle 'Sweet Dreams'-be piszkál bele igen jól:

Igen, létezik még Jack Black is, illetve a 'Tenacious D'. Elképesztően jók és Dani biztos lecseszne, ha nem említeném meg! Ha elég elvetemültnek érzed magad, akkor a film is kötelező!

...és még sokan, akik jók, de most nem sorolnám tovább.

Most pedig jöjjön az "...ez mégis, mire gondolt?" kategória:

Erre KIT: - KATT!

- akár az agyam is mondhatná ezt, amikor meghallom az evribádiszánsájnt! David Hasselhoff az a fajta "színész", aki mikor azt gondolta, hogy neki énekelnie is kéne és megmutatta valakinek, aki azt mondta: "Ugyan, nem kellett volna!"- sajnos nem hallgatott a jó szóra!
A legjobb, a 80'-as évekbeli sramli-disco hangja!

Távkapcs, használd!

Adam Sandlert nem kéne bántanom, mert sokkal jobb zenész, mint színész, rendező, író...
Valahogy úgy érzek vele kapcsolatban, hogy jó amit csinál, de azonnal hagyja abba és soha többé ne csináljon semmit!!!

Eddie, neeee!

A fekete Soltész Rezső, Rick James, úgy gondolta, miután megcsinálta a 'Super Freak' című számát -amiért Mc Hammer nyomhatna egy csókot a homlokára -, csinál egy kegyetlen kínos dalt Eddie Murphynek! Ami annyira rossz, hogy még a 2000-es években is fel lehet dolgozni, akárhányszor!
És hogy mi a legkegyetlenebb az egészben? Hogy ezért IMÁDOM!

Mára odáig jutottunk, hogy ha csinálnának egy Világok Ripacsa játékot, valószínűleg Eddie lenne az egyik főhős. A következőben például szintén egy kínos dal klipjét láthatjuk, amit csak az ment meg egy kicsit, hogy reggae, meg hogy ott van benne Snoop Lion.

Viszont itt van még az a bizonyos EGY jó nóta. Illetve az egész alakítás rendben van. Többek szerint Oscar-díjat érő volt, ahogyan Eddie, Jimmy Early-t hozta. Szerintem meg ne bántsuk már az Oscar-ral. Valami akármi mást kapjon inkább, csak azt ne! A 'Dreamgirls'-ben tényleg elérte, hogy másképp nézzünk rá és ez a szám... hát: Jimmy got S-O-U-L, SOUL!

Saaandy! Táncolj légyszíves, a port jobban...

Nehéz erről beszélni, mert gyermekkori emlék és nagyon szerettem. Még az egész album is megvolt. John Travolta... ööö, hogy is mondjam, nem rossz... DE AZ! WÁJÁJÁJÁÁÁÁÁÁÁJ!

Rendben, táncolni tud. Mindenkinek a 'Pulp Fiction', 'Saturday Night Fever' vagy a 'Grease' jut eszébe először, ha Travolta tánctudásáról van szó. Nekem a 'Michael' című film. Lehet, hogy a zenéje miatt?

Seagal, nem Seagull!

- bocs, tudom ez fájt!
Hát mit mondjak? A zene jó. Mitől ne lenne az: blues. A legdögösebb műfaj a világon! De mi a bánatot keres ott ez az ember, úgy csinálva, mintha tudna zenélni? Steven Seagal már csak akkor poén, ha cameoként feltűnik valahol. A gitárjátéka és énekhangja meg ugyanaz a halálosan komoly zs kategória, mint a filmjei! De nem bántom tovább, még a végén itt áll mögöttem és eltöri a karomat könyökkel kifelé, a vállán!

A fordított helyzet, amikor egy zenész színészkedik, azt hiszem, szintén egy egész bejegyzést megérdemel.

Ez nem kritika! Csak az én látásomódom erre a jelenségre.
Ha nektek is van hasonló, jó vagy rossz élményetek ezzel kapcsolatban, várom megjegyzésben!

ÉS AKKOR MÉG EGYSZER, HOSSZABBAN!!!

Jazzékiel

Tetszik. Hogy miért, a bánat tudja? De megtaláltam benne valamit, ami nem enged el!

Jazzékiel -Legenda EP album - Ajánlom 

Presszóhiphop

Presszóhiphop:

"Ti tudjátok, hogy fáraszt,

Mégis, elmondtam én már azt,

Hogy, bár lehet, megriaszt, de tény:

Én elfelejtettem a választ, mi bágyadt,

Zöld kis tünde bőréből bújva ki

Angyalkaszárnyat ölt,

Ő a mellemre ült rá csendesen,

Majd egy újabb kortynyit tölt

Teste, mint mennyezeten a fények,

Úgy látszik, szervezetem ma véget

Nem érő metrójáratán ismét

Egy potyautasra lelt.

A szívembe fúrja be újra, meg újra

Önmagát a hülye lélek

Ahogy a szobámba verdes körbe-körbe:

Nekem így is megfelel

Egy másik sávba lépve ad csókot

A tündéreknek szájra,

Máris repülnek egyre feljebb

Egy sokkal békésebb tájra.

Na látod, nem is akkora szégyen,

Szerény hajlékomban ma négyen elázva:

A Lidérc, az Angyal, az Ördög - meg én -

Ki elébb még térdepelt.

Most leült mellém a székre.

Mesél a fáról, hogy régen

Nagy sztár volt ö is - lehet,

De már senkit sem érdekel"

Megváltozunk!!!

Ha ezt a bejegyzést személyesen megkaptad, annak 2 jó oka lehet és ezért kötelező elolvasnod: 1. rendszeres olvasóm voltál a régi blogon. 2. azt látom, hogy érdekelnek azok a dolgok, amik minket. 

A régi blogom - Kurucz 911 - új helyet kapott és átalakult. Részben a cím áthallása miatt, részben pedig azért, mert innentől kezdve kicsit más tartalmat kap. Egy szórakoztató célzatú véleményblog (nem kritika) van készülőben! Hogy kit fog szórakoztatni? Hát majd meglátjuk... minket bizonyára! Több szerző is lesz a blogon, reményeim szerint. Ennek pedig az az oka, hogy nem értek mindenhez... ill. mindenhez értek, csak vannak dolgok, amikhez mások jobban értenek, mint én. Lesz itt Film, Zene, Sportok, Autók, a mindenki által gyűlölt Média és úgy nagyjából minden, amiről véleményünk van. Ezért is lett ilyen az új háttérkép:

Lehet nekiállni nagyítóval, hátha neked is van itt kedvenced!

És hogy miért Körút 911? Ahogyan a leírásban is látható - vagyis nem igazán jól látható, mert a faék egyszerű blogomnak iszonyat szegényes a sablonpalettája, de dolgozunk rajta -, egy régi mondásból indultunk ki, miszerint: "Azért nem dugunk a körúton, mert legalább ezer járókelő szólna bele, hogyan csináljuk úgy, hogy jobb legyen!" Biztos Ti is szereltetek már úgy biciklit vagy főztetek bográcsban, hogy mindenki, aki körülöttetek volt, beleszólt, mert sokkal jobban tudták mit kell csinálni, mint Ti! Merthogy véleménye mindenkinek van, mondjuk ez alapján lehetett volna a blog címe 'segglyuk' is, de ezt végül szintén az áthallása miatt visszadobtuk, bár kecsegtető volt! Szóval most itt lesz ez a hely, hogy hallassuk a véleményünket! 

A szerzőkre visszatérve, folyamatosan próbálom elérni és meggyőzni azokat az embereket, akiknek adtam/adok a véleményére és színesítenék a tartalmat más témákkal, ha írnának ide valamit bármikor, ha kedvük tartja! 

Amiből kevés van az a szabadidő (ezt még én is tudom) főleg ilyenkor nyáron, ezért komolyabb változás csak ősztől lesz, de addig is gyártjuk a véleményeket!
Kéretik semmit nem komolyan venni majd, ahogyan mi sem teszünk!
És akkor jelképesen húzok egy vonalat!
__________________________________