2015. április 3., péntek

Ilyen boldogan még sosem főztél!

Még mindig tervezem, hogy egyszer majd írok/írunk ide... néha arra gondolok egy olyan blog kéne inkább, ahol a mérget kiadhatjuk. Leírni, hogy aznap ki vagy mi hozott ki a sodrunkból minket. Lenne téma, minden napra... 
De addig is, amíg ezt eldöntöm, inkább kellemesebb irányba terelném a bejegyzést. Csak annyit akarok írni - már egy ideje -, hogy ajánlanék valamit a figyelmetekbe:

A film mellékhatásai: hirtelen boldog lehetsz utána... és nagyon éhes!
A Séf (Chef) nem rossz film, mert nem akar többnek látszani, mint ami. Kis könnyed szórakoztató vasárnap délutáni barátnős-dévédézős és nem több. Nem hazudja bele az arcodba, hogy ettől majd átgondolsz mindent és nem, nem akar 5 D-ben átjönni!  Azt kell, hogy mondjam: ez ma nekem már érték! NEKEM! Mert, ha az a vasárnapi tévézős igényed, hogy Jason Statham 2 pörgővel és 2 májgerivel szétkapja a tévé négy sarkát vagy Adam Sandler csinál valami olyan nagyon kínosat, amitől te érzed magad rosszul, akkor egészen más repertoárból válogathatsz, mint én. Nekem maradnak a Marvel filmek, meg 1 jó film/3 hónap, amíg ilyen ötlettelen és pénzhajhász Hollyvúd. 
Á, nem várom. DEHOGY!
Ha pedig már Marvel, akkor kanyarodjunk vissza a filmhez és az író/rendező/főszereplő Jon Favreau-hoz. Általában őt is a kínos kategóriába soroltam, mert romantikus vígjátékokban meg szitkomokban tűnt fel néha. Anyu is a Jóbarátokból ismeri, mert ő Monica barátja, Pete.
De aztán megláttam, hogy Jon ül az Iron Man 1-2. rendezői székében! O.o 
Elég nagy vasember-fan lettem és ezt neki is köszönhető! Happy Hogan - aki Tony Stark "testőre" (az minek neki?) - egy jelentéktelen, de annál szórakoztatóbb karakter, akiről végül is kiderül, hogy 'nagyember'! - hát valami ilyesmi lett nekem az őt alakító Jon Favreau is! 

És enni is szeret. Nem mondom, hogy nézzétek meg a séfet. Viszont könyörgöm, akinek van egy csöpp hallása, az hallgassa meg a film zenéjét!!!
Ezért írtam ezt az egészet! 
Valami olyan kegyetlen telitalálat ez a válogatás, hogy csak na! Szinte az összes dal feldolgozás és ettől még meglepőbb, hogy jó. A fő vonal kubai és latinos zenékből áll és itt készültem ki, azt hiszem a legjobban: hogy jön össze Marvin Gaye - Sexual Healing-je ezekkel a zenei stílusokkal? Hát így:

 

Igen, az ott John Legu'kimondhatatlanevű'izamo, aki elég nagyot dob a filmen, ahogyan a meglepetés kameós mellékszereplők többi tagja is.

Szeretek enni... szeretek sütni-főzni... és éppen ezért szeretem ezeket a "bárki tud főzni" filmeket is. Aki ugyanígy érez, annak ajánlom még Az életlet ízei, az Én, a séf és a L'ecsó című filmeket, bár aki szereti ezt a stílust, az már látta mindegyiket!
Mintha magamat látnám...
Nem lenne fair, ha nem említeném meg gyerekkorom egyik kedvenc olasz filmjét a Táncoslábú Tiszteletes-t Adriano Celentano-val a főszerepben és azt a bizonyos főzési jelenetet, amiből kiderül, hogy egy pap is úgy főz, mint mi:
:


Visszatérve, az is nagyon durva gondolat, hogy Grandmaster Flash - White Lines című dalához, akárhogy is hozzá kéne nyúlni... mégis ez lett belőle (egyébként egy magyar jutúbos rakta fel ezeket a darabokat): 

Itt pedig szépen megtaláljátok egyben az egészet. Nem bánjátok majd, hogy vágatlan, higgyétek el:

Azt hittem, már kezdenek elveszni az ilyen válogatások, amit akár munka közben vagy vezetéshez és nem utolsó sorban főzéshez hallgatunk, úgy, hogy közben egyszer nem jut eszünkbe továbbléptetni egyik számot sem!
Éppen ezért ajánlom még a Guardians of the Galaxy zenei válogatását is: 
Szóval, ha ti is találtok ilyen válogatásokat (Tarantino és Guy Richie filmek nem érnek!) akkor szívesem veszem! :)