Ilyen boldogan még sosem főztél!

Még mindig tervezem, hogy egyszer majd írok/írunk ide... néha arra gondolok egy olyan blog kéne inkább, ahol a mérget kiadhatjuk. Leírni, hogy aznap ki vagy mi hozott ki a sodrunkból minket. Lenne téma, minden napra... 

De addig is, amíg ezt eldöntöm, inkább kellemesebb irányba terelném a bejegyzést. Csak annyit akarok írni - már egy ideje -, hogy ajánlanék valamit a figyelmetekbe:

A film mellékhatásai: hirtelen boldog lehetsz utána... és nagyon éhes!

A Séf (Chef) nem rossz film, mert nem akar többnek látszani, mint ami. Kis könnyed szórakoztató vasárnap délutáni barátnős-dévédézős és nem több. Nem hazudja bele az arcodba, hogy ettől majd átgondolsz mindent és nem, nem akar 5 D-ben átjönni!  Azt kell, hogy mondjam: ez ma nekem már érték! NEKEM! Mert, ha az a vasárnapi tévézős igényed, hogy Jason Statham 2 pörgővel és 2 májgerivel szétkapja a tévé négy sarkát vagy Adam Sandler csinál valami olyan nagyon kínosat, amitől te érzed magad rosszul, akkor egészen más repertoárból válogathatsz, mint én. Nekem maradnak a Marvel filmek, meg 1 jó film/3 hónap, amíg ilyen ötlettelen és pénzhajhász Hollyvúd. 

Á, nem várom. DEHOGY!

Ha pedig már Marvel, akkor kanyarodjunk vissza a filmhez és az író/rendező/főszereplő Jon Favreau-hoz. Általában őt is a kínos kategóriába soroltam, mert romantikus vígjátékokban meg szitkomokban tűnt fel néha. Anyu is a Jóbarátokból ismeri, mert ő Monica barátja, Pete.
De aztán megláttam, hogy Jon ül az Iron Man 1-2. rendezői székében! O.o 

Elég nagy vasember-fan lettem és ezt neki is köszönhető! Happy Hogan - aki Tony Stark "testőre" (az minek neki?) - egy jelentéktelen, de annál szórakoztatóbb karakter, akiről végül is kiderül, hogy 'nagyember'! - hát valami ilyesmi lett nekem az őt alakító Jon Favreau is! 

És enni is szeret. Nem mondom, hogy nézzétek meg a séfet. Viszont könyörgöm, akinek van egy csöpp hallása, az hallgassa meg a film zenéjét!!!
Ezért írtam ezt az egészet! 

Valami olyan kegyetlen telitalálat ez a válogatás, hogy csak na! Szinte az összes dal feldolgozás és ettől még meglepőbb, hogy jó. A fő vonal kubai és latinos zenékből áll és itt készültem ki, azt hiszem a legjobban: hogy jön össze Marvin Gaye - Sexual Healing-je ezekkel a zenei stílusokkal? Hát így:

 

Igen, az ott John Legu'kimondhatatlanevű'izamo, aki elég nagyot dob a filmen, ahogyan a meglepetés kameós mellékszereplők többi tagja is.

Szeretek enni... szeretek sütni-főzni... és éppen ezért szeretem ezeket a "bárki tud főzni" filmeket is. Aki ugyanígy érez, annak ajánlom még Az életlet ízei, az Én, a séf és a L'ecsó című filmeket, bár aki szereti ezt a stílust, az már látta mindegyiket!

Mintha magamat látnám...

Nem lenne fair, ha nem említeném meg gyerekkorom egyik kedvenc olasz filmjét a Táncoslábú Tiszteletes-t Adriano Celentano-val a főszerepben és azt a bizonyos főzési jelenetet, amiből kiderül, hogy egy pap is úgy főz, mint mi:
:


Visszatérve, az is nagyon durva gondolat, hogy Grandmaster Flash - White Lines című dalához, akárhogy is hozzá kéne nyúlni... mégis ez lett belőle (egyébként egy magyar jutúbos rakta fel ezeket a darabokat): 

Itt pedig szépen megtaláljátok egyben az egészet. Nem bánjátok majd, hogy vágatlan, higgyétek el:

Azt hittem, már kezdenek elveszni az ilyen válogatások, amit akár munka közben vagy vezetéshez és nem utolsó sorban főzéshez hallgatunk, úgy, hogy közben egyszer nem jut eszünkbe továbbléptetni egyik számot sem!

Éppen ezért ajánlom még a Guardians of the Galaxy zenei válogatását is: 

Szóval, ha ti is találtok ilyen válogatásokat (Tarantino és Guy Richie filmek nem érnek!) akkor szívesem veszem! :)

Biliárdom

Igen nehéz erről röviden és velősen írni... mikor azt kérik tőlem, hogy azt fektessem papírra, képekkel, hogy mikortól, hogyan, miért szerettem meg a biliárdot. Csak nagyon hosszan írhatnék a miértjéről, de miután elkezdtem kutatni, a régi képek után, rájöttem, hogy arról is, hogy mikortól. Viszont így van alkalmam magamnak és mindenkinek leírni, hogy is volt ez!?

Nem akarok arcoskodni, de én már Muter hasában is a biliárdot néztem, ahogyan ez az első 1981-es képen jól látszik. Egy 120-as fás karambol asztalon játszanak éppen nagyapámék (barna pólóban a kép szélén) Bicskén, a híres Bóza presszóban. A bejáratnál álló jó nő, az anyukám. A seriffbajszos úriember pedig - ahogy az lenni szokott -, az amerikai nagybácsi. Egyébként sokat mondogatják, hogy hasonlítok nagyapámra. (igen, szerette a sört, meg a füstös kocsmákat)

Bóza Presszó

Aztán ki kellett bújnom, hogy ezt közelebbről megnézzem és néhány év múlva, egy ugyanilyen asztalon löktem életemben először. Igaz én a pool-on akartam, de Apám nem engedte, mert még nem értem fel. Azt mondta, ha már rendesen lökök a fáson, akkor mehetek a "másikra".

Ezeken a képeken már azt lehet látni, hogy rászabadultam végre a pool-ra és bátyám sokat segít, hogy egyáltalán lássak valamit a bitliszes bili frizurától. Ez a Báder Fogadó galéria szintje volt, úgy 1990 környékén, háttérben a fás asztal.  Érdemes még megnézni a kifinomult török-import, tükörkróm Hugo Boss joggingomat és a szintén török sportlépőt, aminek olyan műanyag "illata" volt, mikor kivettem a dobozából, mint egy gyártósorról legurult Suzuki Alto belseje. Itt szaladgál az orromban, a mai napig.

Báder Galéria

Ez mi ez a beállás?

A tükör-soft jogging

Dobogó híján egy kis segítség

A szerelem megszületett és innentől megbolondultam, ha asztalt láttam. Mivel Bátyám és Apukám is kiválóan játszott, így komoly bizonyítási vágy fűtött!

A 90'-es évek legelején egészen másképpen gurult az a bizonyos szekér, mint manapság és Apukám hozott Bécsből egy fa alapos 7-es asztalt, a nappaliba. Ettől kezdve, ha tehettem ott ettem, ittam, aludtam: sanyarú gyermekkor! Közben persze snooker-fan lettem és Davis-Hendry-O'Sullivan trióval teltek a kilencvenes évek. 

A fészek a fejemen itt már Lennoni formát öltött.

Az "Asztal" a mai napig ott áll

A Homály Sörbár bicskei, emeleti asztalán próbálgattam magam a gimis évek alatt. Vérzik a szívem, hogy nincs róla fotóm! Aztán az esztergomi kollégiumból meglógva kocsmákban játszottam néha... naná, hogy sörért! Merthogy ment. Nem jól, de ezt akkor még nem tudtam és arra elég volt, hogy a szobatársaknak is jusson egy-két pohár.

Végeláthatatlan

Húszas éveim elején rájöttem, hogy nem akar múlni a biliárdszenvedély. Ugyanis egy szombati éjszakán Roland barátommal a diszkóban, inkább az emeleti biliárd asztalt választottuk, mint a táncteret. Így párban, nem volt ellenfelünk! Elmesélte - mivel pár évvel idősebb nálam -, hogy régen, bátyámmal is osztották a népet. Felkerekedtünk hát, hogy egy igazi biliárdszalont keressünk. Tatabánya volt a legközelebbi lehetséges célpont, ahol az Oxigén Biliárd klub igazán megtetszett, a csöndes barátságos közege miatt. Ott ismertük meg Mikó Balázst és csapattársait. Nyilván tátott szájjal néztük, hogyan játszanak. Heti kétszer-háromszor ott voltunk és kaptunk bőven jó tanácsot, sőt az első dákókat is Balázstól vettük.

Én Pestre költöztem kis időre és hallottam Balázstól, hogy léteznek amatőr versenyek. Biztatott, hogy próbáljam ki magam. Ez volt a Zabó "Levin" László féle hétfői Tájfun Biliárdszalon versenysorozat. Persze égtem rendesen. Nem adtam fel! Kerestem edzőpartnert, akit Levin mutatott be nekem, az első Gold Crown Biliárdszalonos versenyemen. Ő volt Dobos Sanyi, a Sün! Barátság lett.

Aztán kértem egy "B" (nb2) liszenszet és csak tanultam és tanultam, hogy kell igazán jól odaállni az asztalhoz és erre a versenyek voltak a legjobb lehetőségek. Lettek már eredményeim is.

És marháskodni is volt időm:

Itt jegyezném meg annak, aki kételkedik abban, hogy a biliárd sport e, hogy egy verseny átlagosan 6-8 órás, ami alatt jó néhány kilométert lesétálunk, tehát fizikai állóképességet és nem mellesleg komoly koncentrációt igényel. A hivatásos játékosok fitnesz edzésekre vagy futni is járnak, hogy bírják. Tehát a szülőknek azt üzenem, hogy nem kell félni, ha gyermek biliárdozni akar, mert nem fog eltunyulni egy "kocsmajátékban"! Emellett sok mindenre nevel még a versenybiliárd: jó magatartás, tisztelet, fegyelmezettség... és még sorolhatnám!

Versenyek

Soha nem múló szenvedély!

Beteg lettem. Ez mindenkivel előfordulhat, de a játszani akarás maradt és amikor lehetett, mentem lökni!

Kicsi Én

Egy alkalommal odajött hozzám Dim Zoli és Andrikó Anti, hogy játsszak csapatukban. Erről, akkor így írtam: I'm Back!

Oxigén csapat, ami később Nexus Vértesszőlős lett.

Végre egy csapathoz tartoztam! Még alig volt hajam a terápia után, mikor megnyertem egy pontszerző, amatőr országos 9-es versenyt és én, akkor ezt nagy eredményként éltem meg!(Good Luck!) Persze előtte is volt ez-az, nyertem néhány "háztömbkörülit", ahogyan Farkas Szilárd barátom mondaná, de akkor mégis úgy éreztem, mindenkit legyőztem... aztán ezzel a lendülettel a rákot is.

Az egyéni

Túl a sövényen!

10-es játék 2011, Oxigén Klub Öcsivel (Andrikó Antal):

A csapat jól menetelt. Átjutottunk "A"-ba (nb1). Később változott a helyszín, Vértesszőlős Nexusra és ott is jól éreztük magunkat. Az eredmények jöttek. Egyéniben is voltak emlékezetes pillanataim és azt hiszem, akkor voltam életem legjobb formájában.

Csapatbajnoki 3. hely, jó volt!
(balról: Lali, Dim Zoltán, Kornokovics Márton, Andrikó Antal) 

Aztán a lelkesedés alább hagyott és ki tudja miért, vége lett a biliárdozásomnak.

Elérkeztünk hát oda, hogy miért írtam le mindezt: ugyanis itt jöttek, Gyálról a FITTIsek! Találkoztam már Losyval (Losonczy Ferenc) régebben versenyen. Az első pillanattól megkedveltük egymást. Láttam a tüzet és a játék szeretetét az egész baráti társaság szemében és ez nagyon tetszett! Később, ha közöltek valamit, próbáltam követni a pályájukat és még mindig lenyűgözött a lelkesedésük és az összetartásuk! Valamiért a születésnapjaimon mindig úgy döntök az utóbbi években, hogy kötelezően el kell mennem biliárdozni... és ilyenkor néha náluk kötöttem ki.

Black Ball Klub-ban a 30. Születésnapomon

A Krisztusi-kor is találkoztunk!

FITTI

A legutóbbi alkalommal, úgy alakult, hogy Büszke FITTIS lettem!!! Egyszerűen nem tudom, hogy történt, de mikor Losyra néztem, már mindketten tudtuk: csapattag leszek!

A legutolsó felállás
(balról: Ifj. Losoncy Ferenc, Gyurina Mihály, Losonczy Ferenc, Németh Tibor, Lali, Rab Benedek)

Fantasztikus érzés egy ilyen vidám és pozitív közösséghez tartozni! Köszönöm!

Még valamit a Biliárdról: minél többet tudok róla, annál inkább látom, hogy mennyire keveset tudok! Az első pillanattól ad sikerélményt, de életem végéig tanulni fogom... ez az ami hajt előre!

"Nyugodt" Karácsonyt!

Sajnálom, hogy nem indul be a blog... meg annyira nem is. Nincs rá időm. Sokan hajtogatják ezt, de az igazság az, hogyha akar az ember, akkor tud teremteni időt magának bármire. Szóval ez az én hibám, de nem bánom, mert nagyrészt magamnak írom és magamnak most nincs kedvem... talán úgy 5-6 év múlva visszatérek ehhez az öröm-írogatáshoz. Jó lesz. 

Karácsonyra valamit? Nos, igen. Most mégis azt érzem, hogy írnom kell valamit, ha még csak magamnak is. Karácsonyra. De ha olvasod... valld be, hogy az ünnepek előtt egy idegroncs vagy! Kinyír a főnököd vagy az alkalmazottaid, rohansz vásárolni, még mindig megvan a hitelproblémád és dögöljenek meg a rohadt rabló politikusok, szinte megfojt a családod, akiket mostanra már egyben bekapnál legszívesebben, ezért lassan azt sem tudod ki vagy? Mindenkinek más, de valami ilyesmik, hétköznapi problémák ezekben a napokban.

Ez a kezdet. Vagy a vég?

Ha valaki tényleg elolvassa ezt, akkor próbálja ki saját magát is és ellenőrizze le azt, hogy önmaga e még, vagy sem? Minek? Talán ennek az ünnepnek van egy olyan hangulata, meghittsége, ami, ha teljesen elveszik, onnantól igazán szegénynek érezhetjük magunkat. "Pont ebben a pár napban kell szeretni?" - jön a közhely mindenkitől! Úgy gondolom: nem... de megpróbálhatod, legalább most. És mivel, a hiba nem mindig a másikban van, a gyűlölet, harag, düh legyőzhető, így én elsősorban magamat veszem elő, nem pedig másokat. Persze azt sem hiszem, hogyha egész nap mosolygok és boldogan, jó kedvel közelítek a körülöttem lévőkhöz, attól minden rendbe jön és mintha ez ragályos lenne, egyszerre ők is boldogok lesznek... de... azért ez megérne egy próbát!?

Ezekben a napokban általában szentimentálisabb leszek, mint alapjáraton... néha nagyon. Egyik évben például annyira túlzásba estem, hogy összeállítottam három cd-nyi karácsonyi dalt. Csak mert. Pontosabban azért, mert karácsonyfa állítás közben szeretek ilyeneket hallgatni, de csak aznap és már elegem lett azokból, amiket a rádió folyamatosan áraszt magából. Lehet válogatni, mert van sok... nagyon sok!

Minden évben egyre magasabb az emberek ingerküszöbe, egyre jobban ki van tolva. Elhiszem én, hogy van, aki még ma is elsírja magát egy lábatlan kutya láttán a fészbúkon, vagy tud mosolyogni, ha egy tortától maszatos arcú kisbabát posztól ki valamelyik ismerős anyuka, én elhiszem... de a négyszázadik után már nem annyira. Erről majd egyszer hosszabban, mert nehéz azt megemészteni, hogy ilyenné váltunk. Ezzel a csodálatos mobiltapizós generációval együtt. Egy barátom ezt mondta nemrég, mikor ehhez a témához ért beszélgetésünk: "Nézem a TV-t és látom, hogy az Animal Planeten 30 ember próbál egy macskát megmenteni, attól, hogy nehogy fent maradjon egy fán, majd arrébb kapcsolok és a CNN-en látom, hogy 500-an meghaltak Szíriában... erről ennyit!"

Kockajárda Kínában

Tehát nekem kell az önellenőrzés, hogy ember vagyok e még? Az én módszerem pedig a következő: Maradj egyedül egy szobában néhány percre. Végy elő egy emléket, a hozzá kapcsolódó zenével, tárgyal akár egy régi filmmel. Nem kell, hogy feltétlenül a karácsonyról szóljon, bár tőlem reszkethetsz a betörőktől vagy lehetsz igazából szerelmes, ha az jön be! (Én nem ezeket veszem elő, lejjebb megmutatom.) Az mindegy, hogy tavalyi vagy 10-20 évvel ezelőtti az emlék és lehet gyermeki, családi, szerelmi, bármilyen, a lényeg, hogy emlékezz, hogy ott akkor nagyon mélyen beléd nyúlt, hatott rád! Akkor most nézd meg mit vált ki belőled!? Mi van? Bőgsz vagy ilyesmi? Szomorkodsz? Akkor jó! Még nem vesztél el! Bőgjél! Még add ki az egészet, sajnáld azt akihez kapcsolódik vagy sajnáld csak simán magad, ahogyan a legtöbben, aztán ha végeztél, akkor végezzél is és mostantól fejezd be a picsogást! Önmagad vagy? IGEN! Mosolyogj ba+! És mostantól így járkálj, legalább karácsonykor vagy ameddig szerencséd van és tart ez az állapot...

Valamelyik nap gondoltam egyet és megnéztem a Forrest Gumpppot. Mai szemmel azt mondanám, hogy nem jó film, mert sok sebből vérzik és túl van értékelve. Viszont elég jól eltalál és még ma is meghat. Konkrétan az első másodperctől, amikor megszólal a főcímdal és a torkom gombócba ugrik, mégis mosolygok. Kevés az ilyen. 

Ha minden áron karácsonyi példát kell felhoznom, akkor Fekete Istvántól a Roráte jut eszembe. Pontosan nem tudom miért, de annyira szépnek és igaznak érzem, hogy nem tudok mellette elmenni karácsonykor.

Két ember kibékült... nálam ettől tutira eltörik a mécses.

Aztán ha igazán nagy a düh bennem, akkor keményen kell megoldanom a dolgokat. Ilyenkor kerül elő... igen, Hobo. Illetve ez a két igazi (bocs az anglicizmusért, de nem tudom másként) bad-ass motherfucker: Hobo és József Attila! Így is meg lehet oldani a dolgokat: keményen, vicsorogva!

A végére valami olyat hagytam, amit azt hiszem úgy mondanak a magyar tehetségkutató műsorokban, hogy "átjött". Csak ott egészen más dolgok jelentik ezt, mint én azt hittem. Nekem nagyon kevés dolog jön át és legalább hússzor hallgatok/nézek meg valamit, mire el tudom dönteni, hogy tetszik e? Én ilyen suta vagyok. Na, ami most jön az nem ilyen. Talán az egyetlen, amire elsőre azt mondtam, hogy sosem hallottam/láttam még ehhez foghatót és bizton tudom, hogy soha nem is fogok! Erre nincsenek szavaim... egy egész élet sétál belém ennek a nőnek a szemein, kezein és hangján át. Nem tökéletes, ahogy Picasso sem a tökéletes világot festette, de ez egy hülye példa, ráadásul nem is értek hozzá. Ez nem libabőr. Ilyen érzelmi hullámvasutat nem éltem még át semmi másnál!

Nyilván nem sokan értik ezt, talán nem csak rám hat így, de senki ne csodálkozzon, ha meg se mozdítja. Ezek a dolgok, azt hiszem, egyénileg vannak belénk kódolva. Lehet, hogy egymillióból egy ember érzi azt, amit én.

Elolvashatnám még Az Én Balladás Barátom c. bejegyzésemet is, így önvizsgálati szempontból, de amikor azt írtam, annyira padlóra tett, hogy onnan nagyon nehezen kecmeregnék fel újra. Nem merem azóta megnyitni.
Igen, túl szentimentális vagyok. Azt is nyugodtan mondhatjátok, hogy ráadásul durván nyálas is és hát már bocs, de leszarom! Elvégre a szeretet ünnepéről van szó! :)

Biztos vagyok benne, hogy nektek is megvan az az egy nagy emléketek. Akkor is, ha senki más nem érti azt. Vegyétek elő és próbáljátok ki magatokat! Nagyon szívesen fogadom megjegyzésben is a saját mindent elsöprő érzelmi katarzisaitok tárgyát, ígérem meghallgatom, megnézem, mert érdekel. És persze azt is írjátok le, hogy akkor és most mit váltott ki belőletek.

Ha pedig semmi nem segít és még mindig a családon belüli kannibalizmuson töröd a fejed...
...inkább dobj be egy sznikerszt!
- Na? Jobb már?
- NEM!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!
Lali

Vigyázat! Majom az asztalon!

Megint van véleményem. Persze sok mindenről, de most újra írnék a biliárdról egy kicsit. Azon belül is a poolról lenne szó és egészen pontosan a nemrég lezajlott páros VB-ről. Tetszett-e: Igen! Viszont voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, kissé sántít itt-ott!

Eléggé informálatlan voltam idén a páros VB-vel kapcsolatban és igazán azt sem tudtam, hogy elkezdődött... továbbá nem értettem, hogy miért nem izgulhatok a Magyar csapatért? Pedig óriási élmény volt, hatalmasak voltak a srácok tavaly! Nem is jártam semminek utána, mert úgy voltam vele, hogy majd megkérdezem a Balázst, ha összefutok vele Szőlősön. Igen, merthogy azt tervezem, hogy kicsit biliárdozok újra az ősztől. 2 éve szinte semmit nem játszottam, de most megint nagy kedvem lenne hozzá! Viszont ez most mellékes.

Jó volt nézni! (Solymosi Gábor és Mikó Balázs)

A meccseket élőben nem tudtam követni ezért másnap vagy később a youtube-on (a haverok szerint, ejtsd: zsátubé) néztem késve azokat a párosításokat, amik érdekeltek... mert nem érdekel mindenki. Nem tudom Ti hogyan vagytok ezzel, de én szívesen nézem a Filippínók megoldásait vagy Pagulayan poénkodását, amíg egy Terminátorra, már kevésbé vagyok kíváncsi. Pedig ez hülyeség.  

A tavalyi negyeddöntő

Szívesen néztem még, az USA meccseit is, több okból. Először is nem lehet tudni, hogy Earl, a mi kis gyöngyünk, mikor hagyja, hogy elguruljon a gyógyszere. Aztán a többi éppen ebből adódik. Például: szegény Shane csak egyet ront és Earl soha többé nem beszél vele (ez mondjuk meg is történt), ebből adódóan a Pearl, úgy kezd el lepakolni mindent idegességében az asztalról, hogy konkrétan nincs lehetetlen! (hál' Istennek, ez is megtörtént, bár már későn) Mindenesetre előre tudtam, hogy jól fogok mulatni! Rá ezért, nem tudok már haragudni és úgy általában senkire, mert azok a játékosok, akik berágnak apróságokon, amit saját maguknak csinálnak, éppen elég hülyék annyira, hogy már senki ne bántsa őket! Ráadásul megverik ők saját magukat!

Mint nemrég a szegény Tony Tornádó tette a világ leghülyébb helyzetét kialakítva. Izgulás, félreértés, önostorozás, hát kell még bántani is, mikor megteszi saját maga: 

Amiért Earlt szeretjük:

Na, de visszatérve: A döntőig úgy 7-8 meccset néztem meg. Valami elképesztőek ezek a játékosok, egytől-egyig. Amiket én láttam, azok valami fantasztikus teljesítmények. Volt olyan párosítás, amit úgy néztem végig, hogy mikor vége lett, nem emlékeztem rá, hogy lett volna akár egy hiba is!? Az milyen? A legtöbb európai játékos, kegyetlen hideg vérrel tette a dolgát. Nem tudnék kiemelni senkit és nem is akarok, de azt megint megállapítottam, hogy Feijen jump dákóval a kezében született! Nem emberi, amit azzal tud!

Most pedig jöjjenek az ellenérzéseim: Nem értem, hogy miért, de az Angolok úgy teljes egészében elintézték, hogy ne legyen szimpatikus a verseny. Az egész nyerni akarásuk, bizonyítási kényszerük minden szempontból, nálam fordítva sült el! Értem én, hogy nagyon kell az a VB cím már, de ez a mindenáron hozzáállás... hát...

A kommentátorokat én nem szidom, mint azt általában sokan teszik. Sőt, egy kicsit természetesnek tartom, hogy hazabeszélnek és nagy meglepetésemre, még egy olyan alapmondat is elhagyta a száját valamelyiknek, valahogy így, hogy: - A játékosok nem véletlenül nem azt mondják a kezdés előtti kézfogásnál, hogy "sok szerencsét", hanem azt, hogy "jó játékot"! Mindezt mondta egy olyan szitu után, amikor az Angol A csapat, már másodszor hibázott úgy, hogy utána hagyott egy brutál véletlen safetyt az ellenfélnek. Azért ez szép. 

A Döntő: Úgy álltam neki a döntőnek, hogy nem érdekel, mi lesz a vége, de ha már nézem, akkor örülnék egy szép játéknak és egy nagyon szoros összecsapásnak. Na, ennél jobban be sem jöhetett volna a 'szoros' dolog. A szép játék? Nem tudom, én sajnáltam a Holland csapatot és a játékuk miatt, odaadtam volna nekik a címet. Ráadásul tök könnyű lehet úgy játszani, hogy a közönség 99,9%-a az ellenfélnek drukkol, nekik meg maximum a muter, az utolsó sorban. De ezt biztos csak én érzem így. Azért, ahogyan az a Boyes által kihagyott nyolcas megállt takarásban, a vége előtt... na, az vérlázító volt!

Már mondtam, hogy vannak olyan játékosok, akikre nem vagyok kíváncsi és éppen az ellentétét látom rajtuk, mint amiért ezt a játékot nagyon megkedveltem. (kis hazánkban is van ilyen) Na, például Appleton ilyen. Amikor láttam, hogy egy döntős győzelem után megtapossa az asztalt... hát, erősen úgy gondoltam, hogy valaki az ő hátán is ugrálhatna, nem bánnám! Továbbá miért van az, hogy Darren 'majom' Appleton késztetést érzett rá, hogy megint megtegye ugyanezt? Karl-lal nincs sok bajom és nem örültem, mikor felrángatta maga mellé, mondjuk gyorsan le is lépett. 

Ja, és most kövezettek meg, de nekem néha Bustamente is ilyen. Azóta a bizonyos 3-9-es óta, meg kiváltképpen. Az egyik legérdekesebb technikájú játékos és élvezet nézni, viszont már bocs, de nekem sunyi és erőszakos.

Ha már itt tartok, felhoznék egy ellenpéldát is. Láttam valamikor 2006-ban Reyes papát egy csatornán, ahogyan megnyert egy versenyt Reno-ban, amivel 500.000 dollár járt és az utolsó golyó elrakása után, óriási teli vigyorral megrázta a dákót, a levegőben! Kicsit túl örülte a dolgot...

Szeretem ezt a játékot. Hogy itt van sportszerűség, tisztelet és mindig is úgy éreztem, hogy jóindulatra, szerénységre nevel. Nekem valahogy ilyen egy sportember. Sokszor eszembe jut, hogy egyszer lepottyanthatna Bicskére a Magasságos egy asztalt, mert valószínűleg itt is lennének kis tehetségek, akiket jó volna felkutatni, mert nem feltétlenül a foci vagy a karate érdekli őket. Annyira jó lenne itt is népszerűsíteni. Irigykedve figyelem, hogy van, ahol működik az ilyen felfogás. A Gyáli Fittisek lelkesedése felülmúlhatatlan! Jó lenne valami ilyesmi erre felé is! 

Zene nélkül mit ér e kén?

Hát igen. Valóban van ami feltűnik, ha eltűnik! 

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a világ egyik legnagyobb átba***sa a zenei videóklip: Adott a zene, amit szeretsz és hallgatsz... ezzel véget is kéne, hogy érjen a dolog, merthogy ahhoz minek a KÉP?

Találtam egy igazán tehetséges vloggert, aki olyan videókat gyárt, amin a zenét tünteti el! Tehát anélkül, hogy érvelnék a barátom teóriája mellet, ezek megteszik helyettem:

Ha ezért nézték volna meg egymilliárdan a következő klipet, azt megértettem volna: 

Érdemes még keresgetni ilyeneket, nagyon jól el lehet szórakozni ezeken!

Itt az eredeti hely: Musicless Music

Tehát a zenei videóklipnek SEMMI ÉRTELME!

Igaz a barátom, mikor ezt az elméletét taglalta a következőt mondta példának: "Nézd meg 'John Paul Young - Love Is In The Air' klipjét és mindent érteni fogsz!"

Hát akkor ezzel búcsúzom:

Iron Man, Iron Voice?

A napokban, ahogyan kapcsolgattam a tévét, egy ilyen mondatba ütköztem: "Lehet, hogy Seagal jobban zenél, mint verekszik?" A válasz reflexszerűen jött ki belőlem: NEM! De tovább gondolva a dolgot, a verekedést sem értem...? Aztán elkezdtem azon gondolkozni, vajon ismerek e holivúdi színészeket, akik jó zenészek: Naná! Fordítva is.

Inkább a gyengébbekkel kéne kezdenem, de a jókat raknám mégis előre, aztán a végén visszatérek a Seagal-féle betegségre is.

Alvy Singer

Nos, én nagy Woody Allen fan vagyok. Láttam szinte az összes filmjét, imádom a dialógusait, annak egyszerűségét és hogy éppen ettől szórakoztató. Mosolygok már akkor, ha csak szóba kerül! Viszont zenél is. Járt már nálunk a 'Woody Allen and His New Oreanls Jazz Band'-el, ami számomra is kedves, de kevésbé populáris jazz-t játszik. Ő klarinétos a bandában. A filmjeiben is ezt a hangulatú zenét hallhatjuk és egy ilyen dal elrepít minket a 20'-as 30'-as évek Amerikájába.

A 'Fogd a pénzt és fuss' című klasszikus filmjében például csellózni "szeretne". Egyébként az egyik személyes kedvencem. Nyers, angol humorú volt a pályája kezdetén, amit a film jól megmutat. Minden mondata idézhető:

A fiatal Kern András hangjával ez a film hibátlan. Egyébként fent van a YT-on teljes egészben szinkronizáltan, de a fantasztikus blogom, valamiért nem engedi, hogy idebiggyesszem!


A Simlis

Bruce Willis sorozatban és filmjeiben egyaránt énekelt már, így többen tudják, hogy igen jól danol és mindene a blues. Talán ezt a nótát sokan ismerik:

A középkorú nőknek mondom: most már becsukhatják a szájukat!

Az igazi szájharmonikás, blues őrölt Hudson Hawk ilyen:

Jim Szerint

Hasonló kategória James Belushi és Dan Aykroyd meg, ha már itt tartunk, John Goodman is. Mindannyian bolondjai a blues-nak! Néha ez a formáció újraéleszti a legendás 'Blues Brothers' szellemét, de a "főkolompos" John Belushi nélkül, már nem az igazi. Az 'According to Jim' című sitcomban még néha hallani őket, ahogy bolondoznak:

A Házidoki

Nem tehetség szerinti sorrendben haladtam, mert ha így tennék Hugh Laurie magasan a tetején lenne. Sőt, kívül is esik minden kategórián. Nem tudom eldönteni róla, hogy zenésznek jobb, vagy színésznek? Ő zseni, ez tény! Túl sokat dobálózom ezzel a szóval, de ő akkor is az! Legalább 20-30 videót ide tudnék rakni bizonyítás képpen. Nekem Gregory House a tévézés történetének legnagyobb figurája, persze Arni barátom - akinek bízok az ízlésében - mindig óvatosságra int, hogy ne ítéljek addig, amíg nem láttam mindent és leginkább azt vágja ilyenkor hozzám, hogy 'Breaking Bad'! Valóban kimaradt eddig, de rajta leszek az ügyön! Mindenesetre Hugh-tól itt a három kedvencem:

'A Bit of Fry and Laurie' sorozatban sokszor énekelt, zongorázott és egyszer rappelt is, persze csak a vidámság jegyében. Látszik rajta, hogy él hal a zenéért és a következő dal is saját szerzeménye, amit mikor először láttam feliratosan, konkrétan fetrengtem:

Csináltak egy zenekart sorozatsztárokból. Van itt született feleséges férj meg harmadik műszakos és még sokan mások. Ők a 'Band from TV' és ennek a feje House. Nem profi mindenki, de ettől még teljesen szerethető:

Az igazi bizonyítéka annak, hogy zseniális zenész, mi más lehetne, mint a saját albuma a 'Let Them Talk':

Vastorok

Ha valaki most kérdezné meg azt az ominózus 25 évvel ezelőtti kérdést, hogy "Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?" rögtön rávágnám, hogy Robert Downey Jr.! Ha a hoolywoodi csillagára azt írnák "The Coolest Guy", akkor is tudnák a népek, kiről van szó... na jó, kicsit túlzok, csak jelen állás szerint!
Amikor megláttam ezt a felvételt, nem hittem a fülemnek, ez egy ÁLLAT!!!

Ez a szám beégette magát az agyamba!
Mondjuk Sting, ugyanezt visszafelé nem tudja, ha csak a ravasz az agy és a két füstölgő jut eszembe...


Yepp!

Johnny Depp sem utolsó gitáros! Sokat lép fel az 'Aerosmith'-szel, nem véletlenül. Itt a Marilyn Manson féle 'Sweet Dreams'-be piszkál bele igen jól:

Igen, létezik még Jack Black is, illetve a 'Tenacious D'. Elképesztően jók és Dani biztos lecseszne, ha nem említeném meg! Ha elég elvetemültnek érzed magad, akkor a film is kötelező!

...és még sokan, akik jók, de most nem sorolnám tovább.

Most pedig jöjjön az "...ez mégis, mire gondolt?" kategória:

Erre KIT: - KATT!

- akár az agyam is mondhatná ezt, amikor meghallom az evribádiszánsájnt! David Hasselhoff az a fajta "színész", aki mikor azt gondolta, hogy neki énekelnie is kéne és megmutatta valakinek, aki azt mondta: "Ugyan, nem kellett volna!"- sajnos nem hallgatott a jó szóra!
A legjobb, a 80'-as évekbeli sramli-disco hangja!

Távkapcs, használd!

Adam Sandlert nem kéne bántanom, mert sokkal jobb zenész, mint színész, rendező, író...
Valahogy úgy érzek vele kapcsolatban, hogy jó amit csinál, de azonnal hagyja abba és soha többé ne csináljon semmit!!!

Eddie, neeee!

A fekete Soltész Rezső, Rick James, úgy gondolta, miután megcsinálta a 'Super Freak' című számát -amiért Mc Hammer nyomhatna egy csókot a homlokára -, csinál egy kegyetlen kínos dalt Eddie Murphynek! Ami annyira rossz, hogy még a 2000-es években is fel lehet dolgozni, akárhányszor!
És hogy mi a legkegyetlenebb az egészben? Hogy ezért IMÁDOM!

Mára odáig jutottunk, hogy ha csinálnának egy Világok Ripacsa játékot, valószínűleg Eddie lenne az egyik főhős. A következőben például szintén egy kínos dal klipjét láthatjuk, amit csak az ment meg egy kicsit, hogy reggae, meg hogy ott van benne Snoop Lion.

Viszont itt van még az a bizonyos EGY jó nóta. Illetve az egész alakítás rendben van. Többek szerint Oscar-díjat érő volt, ahogyan Eddie, Jimmy Early-t hozta. Szerintem meg ne bántsuk már az Oscar-ral. Valami akármi mást kapjon inkább, csak azt ne! A 'Dreamgirls'-ben tényleg elérte, hogy másképp nézzünk rá és ez a szám... hát: Jimmy got S-O-U-L, SOUL!

Saaandy! Táncolj légyszíves, a port jobban...

Nehéz erről beszélni, mert gyermekkori emlék és nagyon szerettem. Még az egész album is megvolt. John Travolta... ööö, hogy is mondjam, nem rossz... DE AZ! WÁJÁJÁJÁÁÁÁÁÁÁJ!

Rendben, táncolni tud. Mindenkinek a 'Pulp Fiction', 'Saturday Night Fever' vagy a 'Grease' jut eszébe először, ha Travolta tánctudásáról van szó. Nekem a 'Michael' című film. Lehet, hogy a zenéje miatt?

Seagal, nem Seagull!

- bocs, tudom ez fájt!
Hát mit mondjak? A zene jó. Mitől ne lenne az: blues. A legdögösebb műfaj a világon! De mi a bánatot keres ott ez az ember, úgy csinálva, mintha tudna zenélni? Steven Seagal már csak akkor poén, ha cameoként feltűnik valahol. A gitárjátéka és énekhangja meg ugyanaz a halálosan komoly zs kategória, mint a filmjei! De nem bántom tovább, még a végén itt áll mögöttem és eltöri a karomat könyökkel kifelé, a vállán!

A fordított helyzet, amikor egy zenész színészkedik, azt hiszem, szintén egy egész bejegyzést megérdemel.

Ez nem kritika! Csak az én látásomódom erre a jelenségre.
Ha nektek is van hasonló, jó vagy rossz élményetek ezzel kapcsolatban, várom megjegyzésben!

ÉS AKKOR MÉG EGYSZER, HOSSZABBAN!!!