Panasz
Most panasz következik!
Csak azért szólok, mert én nem szeretem mások panaszát hosszasan olvasni. Ezért mindjárt itt az elején kijelentem, hogy ne töltse vele a drága idejét az akit ez untat.
Betelt minden pohár és elszakadt minden cérna.
3. évemet töltöm munka nélkül. Emelt Szintű Családi Pótlékot kapok, ami 19 600.-ban lett megállapítva. Naponta küldök önéletrajzokat állást remélve. 67%-osan rehabilitáltak, de az után nem kapok semmit, hiszen nincs meg a kellő idejű hivatalos munkaviszonyom. TB támogatásra jogosult vagyok, azt meg is kaptam így azt nem kell fizetnem. Papíron egyedülálló vagyok és folyamatosan együttműködök a Munkaüggyel. Nem vagyok munkakerülő. - Ez a nyers leírás a helyzetemről.
Mindez, amit leírtam kemény utánajárással és hetente kétszer 2-3 óra vagy akár fél nap várakozással telt időm gyümölcse a hivataloknál. Helyettem nem intézkedik senki. Magától nem szól egyik hivatal se, hogy vannak lehetőségeim, ezt talán még megértem. Amit nem értek az, hogy miért nem tudnak egymásról a hivatalok. Mondok egy példát hogy értsd: Megkaptam a TB támogatást tavaly meg idén is, hiszen rehabilitáltként rászorult vagyok. Kaptam egy igazoló papírt, amiben le van írva, hogy nem kell TB-t fizetnem. Aztán csak kíváncsiságból bementem az APEH-hoz, hogy megtudjam nincs-e tartozásom. Két hölgy ült egy asztalnál - számítógép vagy akármilyen adattároló nélkül - és dokumentumok tömbkelege vette őket körül. Megkérdeztem mit tehetek az ügyben, hogy megtudjam van-e tartozásom feléjük, mert miután majd' két éve nem fizetek TB-t a támogatás miatt, csekkeket mégis küldenek. Elküldtek a székesfehérvári központba és egy olyan dokumentumot nyomtak a kezembe, amivel bejelenthetem a TB támogatást az APEH felé. Amit természetesen tavaly nem tettem meg hiszen erről nem is tudtam, ugyanis az Önkormányzatnál sem tudják és nem is szólnak, hogy a támogatás amit adnak, be kell jelenteni az APEH-nak, különben csak gyűlik a tartozásod! - Vicces nem?
Állásügyben továbbra sem jutottam előbbre, mert ott meg a következő történik: Behívnak interjúra és megfelelek, utána behívnak egy 2. körös interjúra, amin szintén átmegyek és utána kapok egy e-mailt, hogy sajnálják de most éppen nincs rám szükségük, vagy nem rám esett a választás. Ennek az oka az, hogy valóban szimpatikus vagyok, de mikor oda kerül az ügy, hogy ki kell választani a legmegfelelőbb embert az állás betöltésre, - tehát felküldik elbírálásra - akkor csak a végzettséget nézik a humános jóemberek meg a főnökök! Aztán már elkezdtem olyan munkákra jelentkezni, amire szinte mindenkit felvesznek, mert semmilyen képesítést nem igényel, ráadásul a rehabilitálásom miatt még jól is jövök a leendőbeli munkáltatómnak, hiszen állambácsinak így nem kell a kemény adókat befizetnie. Már bármilyen munkát elvállalok, amit fizikailag bírni fogok. És akkor itt jöhetett az összes bevásárló központ, bedolgozások, egyszerű munkák. Lejjebb tettem a lécet, mert már csak megélni szeretnék valahogy, nem kell hogy értsek hozzá vagy ne adj' Isten szeressem is amit dolgozok. Közbejött a betegségem. Kemó, lefogytam 10 kilót, kihullott a hajam de túléltem és megpróbáltam megvárni míg összeszedem magam valamennyire. Eszembe jut néha mi volt akkor 1 éve illetve, ha nagyon magamba zuhanok Anyukám meglátja rajtam és rám szól: - Viktor! Mi volt egy éve?! Mi ez ahhoz képest!
Egyszerre mindketten rákkal küzdöttünk, de szerencsére most már jól vagyunk. (Nála vastagbél daganatot diagnosztizáltak)
Szóval csak úgy slusszpoénnak legyőztem a rákot is, ha a lyuk a szívemben még nem lett volna elég.
Közben folyamatosan - amennyire időm és pénzem engedi - gyakorlom a pool biliárdot és már az NB 1 - ben versenyzek. Ezt csak úgy mellékesem írtam ide, hogy sportolok is, amennyire tudok. Vagyis mégsem, mert jelenleg nálunk a foci a sport, azon kívül semmi. Ne taglaljuk, hogy miért, de erről is van véleményem. Magyarországon több, olyan Európa szintű biliárdos van akinek még a nevét sem hallani. Van köztük világbajnok 3. helyezett és többszörös Európa bajnok fiatalok: Földes Vilmos, Szolnoki Olivér, Papp Gergely, Deák Bence, Varga Bence, Ágics László, Mikó Balázs, Solymosi Gábor a sorrend és a teljesség igénye nélkül, csak pár nevet említve. Nem tudod a kik Ők? De Dzsudzsák Balázst ismered?! Ennyit a sportról nálunk. A Cseheknél, Lengyeleknél, Románoknál, Szlovákoknál az emberek ismerik és népszerűsítik az egyéb sportágakat. Így egy biliárdos hasonló tiszteletnek örvend, mint egy focista. A gyerekek pedig többféle sportot is megismerhetnek. Természetesen nálunk ez sem divat. De még jó, hogy fociban jók vagyunk! Azt hiszem ez saját sérelmem és majd egy külön írásban bővebben kifejtem.
Amíg beteg voltam az adósságaim csak nőttek. Emberileg is sok mindenkinek tartoztam a töménytelen segítségért és hát pénzügyileg az államnak is... sőt még talán az orromnak is. Természetesen a családom és a barátok önzetlen segítségét nem számítva!
Tehát mikor jobban lettem ott folytattam ahol abbahagytam: a Multiknál. A tecsónál már betöltötték az állást, amire kiküldött a Munkaügy. A madarasba nem vettek fel, a svéd bútorosok hitegettek egy darabig de nem kellettem. A francia sportszergyártónál nem volt hely, de megfeleltem és majd szólnak ha lesz. (fél éve volt) Spárhelyről még csak vissza sem jeleztek. A helyi lidlibe még úgy sem vettek fel, hogy nem kell messziről bejárnom, hiszen itt lakom! Ezek mind-mind pénztárosi vagy szavatosság figyelő munkák 4-6 órában, nem vezérigazgatói. Közben három azaz 3 humán erőforrás és munkaközvetítő cégnél fut az önéletrajzom, meg az egyéb papírjaim. Közeli ismerőseimnél és barátoknál folyamatosan érdeklődök, hátha van valahol üresedés vagy lehetőség. Kaptam is egy-két ajánlást, de persze az egyik helyen nem voltak elég jók a képesítéseim, a másikon meg nem voltam elég nyomorék. Ja, és egyébként ez is él majdnem mindig, hogy vagy túl egészséges vagyok vagy túl nyomorult. Pont középen. És a bré rossz oldalán!
Feketén megpróbáltam elhelyezkedni, mert már nem ülhettem egy helyben. Találtam ismerős által egy munkát 12 órában vagy 24-ben. Természetesen kimerültem tőle és vacakul éreztem magam, de pár nap után már nem is hívtak, mert nem volt plusz meló és amúgy meg teljes volt a létszám.
A barátok persze nyugtatnak továbbra is azzal, hogy valami nagyobb jó vár rám, azért van az egész. És olyanokat mondanak, hogy intelligens vagyok, mindenhez hozzá tudok szólni vagy adni egy kis pluszt, mindenre van rálátásom, nem ismernek senkit, aki nálam otthonosabban mozog a horgász szakmában, jól írok és érzelmesen, - persze nem most - igen komoly láttató erő van az írásaimban és olvasmányos. Vannak emberek, akiket különösen mélyen érint. Aranyosak...
(Az Öntömjénezést sem szeretem, ehhez képest most sikerült agyondicsérni magamat.)
...de ma hitemet vesztettem:
Egy jegyző barátom a minap megemlítette, hogy vannak egyéb lehetőségeim is. Ha valóban együttműködök a Munkaüggyel és rehabilitált vagyok meg egyedülálló is, akkor kérhetem az Aktív Korúak Ellátását vagyis Szoc. segélyt. Azt gondoltam, hogy ez már a 28 milliomodik próbálkozásom lesz és megint órákig fogok ülni különböző helyeken, de talán most nem a semmiért. Bementem az Önkormányzathoz, oda ahol a TB támogatásomat intézték. Kértem, segítsenek nekem ebben. Hogyan kaphatom meg ezt a segélyt? Semmi gond, - mondták - megvan hozzá mindenem. Töltsem ki a hozzávaló papírokat és megkapom. (Persze, amikor a támogatásért voltam bent, ezt a lehetőséget nem említette senki, még a papírjaim láttán sem!) Csak még a Munkaügyi Központtól kell beszereznem egy Hatósági bizonyítványt és amikor ez megvan, jöjjek vissza azzal meg a kitöltött papírommal és a legmagasabb iskolai végzettségemet igazoló okmánnyal. Mondom: - Rendben és köszönöm.
Másnap reggel irány a Munkaügy. Cirka 2 órás várakozás után kiderült, hogy nem kaphatom meg a Hatósági bizonyítványt, mert ugyan regisztrálva voltam 6 éve és Munkanélküli segélyt is kaptam akkor 6 hónapig, de kb 1 éve,- mióta megint felvettek - nem mint Álláskeresőt regisztráltak, hanem mint Közvetítést Kérő Személyt. Azért mert még nem derült ki egyértelműen, hogy milyen jogcímen kapom a 19 600.- forintot, vagyis az Emelt Szintű Családi Pótlékot, amit akkor még én sem tudtam megmondani, mert nem találtam meg a 400 papír között!
Mi is az a bürokrácia? Hol is van az a halandó, aki ezt az egészet átlátja???
Amikor ezt közölték velem, valami olyan érzések és víziók kezdtek el kavarogni bennem, mint a figurát, akit Michael Douglas alakít az Összeomlás c. filmben. Aztán - mivel nem vagyok egy öldöklő típus - lemerülten ültem ott és éreztem minden erőm elfogyott. Sírógörcstől visszafojtva lehajtott fejjel hallgattam a további teendőket. És csak ugyanazok a gondolatokat vetítette elém az agyam ismételgetve, mint egy megakadt bakelitlemez: - Nem tarthatnak már el... - Nem bírják már tovább... - Valahogy ki kell fizetnem a hátralékaimat... - Á, hiábavaló már minden!
Az öngyilkosság soha nem foglalkoztatott... s ezután sem fog.
Havi 25 000.-! Ennyi ez a segély. Azt sikerült megállapítani, hogy ennyire sem vagyok jogosult. A végén még majdnem kitalálták, hogy Álláskeresőnek sem tudnak fölvenni, mert Apuval alapítottunk egy Bt-t 8 éve, amiben az utóbbi 1 évben én lettem a beltag, könyvelői javaslatra a könnyebb, olcsóbb adózás reményében. Ezt a Bt-t megszüntetni pénzbe kerül, ami ugye egyikünknek sincs. A Bt 3 éve természetesen semmilyen tevékenységet nem folytat, csak fenntartjuk. Hátha lesz valami...
Szóval a végén még majdnem nekem kellett fizetni. Na, itt azt mondtam: - Állj! -Nem lehetne, hogy ezt ne írjuk bele a kérdőívbe? - Ugye lehetne???
Ez történt ma. Holnap CSAKAZÉRTIS bemegyek az Önkormányzathoz még így is , hogy már tudom nem kaphatom meg a segélyt és várok. Bekerülök, kérdezek. Aztán mivel ráérek - hiszen munkanélküli vagyok - szépen lassan odafigyelve kitöltöm az összes papírt, amit az irodában találok: GYES, GYED akármi... jöhet minden. Közben elbeszélgetek a hivatali Hölgyekkel időjárásról, családról, hobbiról.
Itt szeretném megemlíteni, hogy kicsit sem neheztelek azokra a Hölgyekre, akik ott ülnek a hivatalban egész nap, vagy amíg a munkaidejük előírja. Én nehezen viselném azokat az embereket, akik megfordulnak ott. Velem mindegyikük végtelenül kedves és segítőkész volt! Jól megvagyunk. Nem haragszom én senkire... csak nem értek dolgokat, mert ezt már nem látom át.
Nem haragszom én a kormányra vagy a politikusra sem. Bár a druszámnak üzenem: Ki kellene találni valamit!
Jó ideje hiszem, hogy a hatalmasok dolgába halandó nem szólhat bele úgysem. Felesleges azt hinni, hogy bármi közünk is lehet ahhoz, amit Ők tesznek, vagy nem tesznek. Emberek vitatkoznak egymással és az életük árán is védenek egy bizonyos álláspontot, pártot, politikust. Ha ezt kocsmában teszik ittasan, még azt is elhiszik, hogy Ők a miniszterek és éppen törvénykeznek "valami" felett. - Imádom hallgatni, felesleges locsogás...
Mondhatná rám azt bárki most, hogy nem érdekel a sorsom és kiégetten beszélek. Nem. Szemléletem nekem is van és szavazok is. A baj az, hogy elhitetjük magunkkal, ez bármit is számít.
Szintén nem oly rég kaptam egy levelet a kormánytól, szerintem mindenki kapott: Kérdések az Alkotmányról. Az utolsó válaszlehetőség a kérdőíven mindig ugyanaz volt: NEM TUDOM MEGÍTÉLNI A KÉRDÉST. Én mindenhol ezt jelöltem be.
Aki ott ül, talán Ő se változtathat a dolgok mibenlétén, de mi igen?
Láttam olyan embereket is, akik a tűz közelében voltak, hatalommal rendelkezőket, akiknek volt a kezében valami és még ők is úgy vitáztak részegen, mint a kocsmabeliek. Egy dolgot tehet a kisember, megpróbál ember maradni. Szeretni kell a családodat, csak az igazat továbbadni, ápolni aki beteg, óvni a gyerekeket és az öregeket és becsületben élni. Ha megpróbálnánk így élni - amiket persze közhelyeknek tartunk, mert mostanra ezt programozták belénk - máris többet tennénk, mint amit elképzelünk. Na, jó kicsit már elragadtattam magam és el is kanyarodtam a lényegtől. (Szektás lett a figura) De én az egyszerű dolgokban hiszek.
Visszatérve. Továbbra is munkát keresek. 2 havonta járok Kardiológiára és Hematológiára az Onkológushoz felváltva, de sosem egyszerre. Mindkét helyen 6-7 órát eltöltve, de ezt valószínűleg senkinek nem kell bemutatnom. Ezeken a helyeken kapok egy papírt, amin az áll, hogy 2-3 hónap múlva szívesen látnak megint - sosem 5-6, pedig mindig reménykedek - és hogy valószínűleg most nem patkolok el. Mondjuk ezek valóban mindig megnyugtató jó hírek.
Elnézést kérek, hogy egyszerre mindent ide sűrítettem. Ki kellett írnom magamból végre. És ha valakit megbántottam, akkor bocsi!
Kipanaszkodtam magam. Egyszer hallottam valami nagyon jót a panaszról, valahogy így hangzott: "Panaszkodni a világ legfeleslegesebb dolga, mert olyan mintha csinálnánk valamit, közben meg semmit!" - Biztos, hogy nem idéztem pontosan, de tetszik és igaz is, azt hiszem.
Ja, és lyukas az egyik fogam, meg már fáj is!
Bicske, 2011 03.03.
Kurucz Viktor Úr (Lali)
McReggeliznék
