Good luck!

Sok szerencsém volt. Így lehetne leírni a szombati teljesítményemet és játékomat a 9-es versenyen. De lehet-e nyerni csak szerencsével? Ezt már nem az én dolgom eldönteni. Mindenesetre a meccsek előtti kézfogásnál azt mondjuk: "Jó játékot." és nem azt, hogy "Sok szerencsét!". :)

What a luck?

31-en neveztek erre a versenyre és csak "B" licencel rendelkező játékosok indultak. Ami tény, hogy nagyon izgultam a nyolcad döntőben és utána a döntőig végig. És szinte biztosra vettem, hogy nem nyerhetek a meccsek alatt. Aztán néha azt éreztem, hogy igen rossz formában találtam ellenfeleimet, akik amúgy egytől egyig kiváló játékosok, de most nem találják a fonalat. Egyszer-egyszer tehát megfordult a fejemben, hogy elkaphatom őket. És akkor jöttek a már említett szerencsés helyzetek, amikért nem győztem bocsánatot kérni és így utólag is szégyellem a dolgot.

Volt hogy én is sokat vesztettem a koncentrációmból, de olyankor ránéztem Bogyóra és azzal a nézéssel válaszolt amivel általában leteremt... és észhez kaptam. A döntőben már nem izgultam és nem is volt szerencsém, ott szinte senki nem tudott volna megállítani, olyan magabiztosan löktem. Tényleg esélye sem volt. Egy frémet még el is marháskodtam, úgy lett 7:1 a javamra! Persze kép nem készült, mert ugyan reggel ránéztem a fényképezőgépre, hogy vinni kéne de legyintettem egyet és otthon hagytuk. Nos így csak itthon csináltam két képet a kupáról, hogy lásd nem hamukázok. :)

A verseny után beszélgettünk Elával a szerencsés részekről. Ő mindig azt hajtogatja, hogy csak szerencsével nem lehet nyerni. Ámen. Az előző bejegyzés végére oda szerettem volna írni, hogy megyek erre a versenyre, de meggondoltam magam mert akkor még úgy tűnt nem lesz rá keret, de persze most is sok segítséget kaptam és így elmentünk. Tehát megvan az első egyéni országos pool címem. Így fest:

The best: Fast Eddie!

Az örömnóta majdnem lemaradt. Na én ezt szoktam hallani játék közben, ha nagyon megy.:Poolhall junkies -- Biliárd életre halálra!!! - NIGGA!

Taxisofőr

Ez már tutira séró!!! Sűrű mint egy banán turmix! Viszont van egy kis csík ahol mintha nem akarna nőni rendesen. Olyan mint Samy Naceri feje a Peugeotban! Bár én Robert De Niro-ét jobban bírom. :) Taxi Driver

Talking to me? Wrestling:)

Még mindig javulok. Napról napra azt tudom mondani. A fáradékonyságomat illetően, ami régen fél emeletet jelentett, az most kb. a 2.-3. emeletre javult. Jól vagyok és várom, hogy mikor mehetek kontrollra. Azt vártam, hogy a múlt hónap végén majd behívnak, de nem tették. Most már kicsit aggódok, hogy megfeledkeztek rólam úgyhogy a napokban felhívom az orvosomat. A depresszió, ami a betegséggel jár soha nem ért el annyira mint másokat. Szerintem. Talán ezért bírtam ilyen jól. Most egy kicsit hullámzó és egyik nap jól érzem magam, egy másik nap meg szomorkodom. De azt gondolom ez mindenkivel így van.

Talán az ennek a legnagyobb oka, hogy elértem arra a szintre, hogy már tudok tevékenykedni aktívan, de nem 100 százalékosan. Ha lenne munkám és keresnék pénzt az segítene csak, de ez kilátástalan. Nem tudom pontosan, hogy mennyit bírok és ezt most hogyan magyarázzam el bármilyen munkaadónak is. Kiröhögnek. A helyzet meg közben baromira élesedik, mert nincs miből megélni. Hát ez rontja meg a mindennapokat, ahogy másoknak is. Mert ezt még taglalhatnám órákig, meg fejtegethetném, hogy mi miért van de igazság szerint amíg a pénz mozgat mindent, addig hiába akarok én okosan és boldogan élni. Próbálkozok olyan ismerősöket felhívni és segítséget kérni, akik ismerik a helyzetem, de senki nem tud segíteni. Megígérik, hogy majd szólnak ha lesz valami és utána járnak, de szerintem másnapra el is felejtik. Amit abszolút meg is értek, mert mindenkinek megvan a saját baja, gondja. És ahogy egy barátom mondta annak idején: "Mindenkinek a saját baja a legnagyobb!"

-Nagyon igazad volt!

De jó lenne ha ebből már felébrednének az emberek...
Wake up everybody

Tihany

Mint mutattam, már sokat készültem a tihanyi horgászatra. Ettől függetlenül, nem voltak nagy elvárásaim. Sajnos a balatoni halállomány az utóbbi években drasztikusan csökkent. Magyarul: nincs hal a tóban! Azt tudtam, hogy egy két pontyot így is sikerül majd fogni, meg talán a tilalom után néhány balint is. A fő, hogy együtt legyünk és végre kieresszük a gőzt! De, ami történt, az minden elvárásunkat felülmúlta.

Általában az első napon nem igazán horgászunk, mikor leérünk, inkább pakolászunk, meg fröccsözgetünk és hát abba el lehet fáradni! Most viszont annyira szép időre érkeztünk, hogy - miután beszélgettünk egyet a gondnokkal és nagyjából el is pakoltunk - azon kapom magam, hogy a pontyos botokat rakom össze. Ritka, hogy ilyen gyorsan nekilátunk, de úgy látom most a szép idő, mindenkiből kihozta a horgász-éhséget. Megvitatjuk még milyen csalikat próbáljunk először és hogy kinek, mi a favoritja, de végül megvan a tuti! Az állványok felállítása még egy kicsit furfangos volt (ragasztószalagok, miegymás) de csak sikerült elhelyezni. Természetesen mindenki megpróbálja a legnagyobbat dobni, ezért volt egy két szakadás meg röhögés - és szakadva röhögés. Én például, mindjárt az első dobásomnál nem tartottam fontosnak kinyitni a kengyelt. Minek is azt, nem igaz? Majdnem a cipőmig dobtam így! Tehát miután kiröhögtük magunkat, - meg egymást - kicsit leültünk, hogy megigyuk a maradék italunkat és csak úgy nézzük a vizet. Én kisétálok összerakni egy merítőt nagy optimistán. Félútról azt látom, hogy Sebi már be is vágott a túra első halának. Visszamentem hát, mert volt ott egy merítő, igaz a gondnoké, de megengedte, hogy használjuk. Befele menet a stégen már mosolyogtam magamban és elképzeltem mennyi kisponty fog még velünk kibabrálni a nyaralás alatt, hiszen: - most volt telepítés! Ilyenkor van elég méret alatti potyka, amiket sorba dobálhatunk vissza. Kiértem és nem nagyon értettem, miért nem szákoltak még a fiúk?

- Mi az, jobb hal? - Kérdeztem oda Sebinek.

- Hát...? - Jött az egyenes válasz. Kezembe vettem a merítőt odamentem és addigra észrevettem, hogy már a stég jobb oldalát járja be lomhán, fel s alá, ahogyan a nagyobb pontyok szokták. Közben saccolgatjuk a súlyát. Én 3-4 kilóst mondok látatlanban, a többiek 5-6-ot! Szépen nyugodtan bólogat a jól bejáratott pontyozó bot Sebi kezében és rajtam már komoly halpánik lesz úrrá: mi lesz, ha beszalad a tuskósba és szakít!? - Izgulok továbbra is, de Sebi kiválóan parírozza halát és néhány szempillantás múlva, sikerül belevezetnie a merítőbe: Amindenitneki! Gyönyörű egészséges tőpontyot sikerült fognia! Nem három kilós. Szaladunk ki vele, hogy mérlegelés után rögtön pontyzsákba kerüljön és ne sérüljön semmiképpen, hiszen az már most biztos, hogy visszaengedjük ezt a szép halat. A digitális mérleg 7 kiló fölé pörög és ha a zsákot levonjuk, ez a hal kérem kerek hét kiló!

Nem rossz 7-8 percnyi horgászat után, de most ki fogja ezt felülmúlni? Estig még kijön egy pár jó ponty miközben örvendezünk a kezdetnek.

Tavasz van és ilyenkor minden megbolondul egy kicsit. Kis gyíkok rohangálnak mindenfele a tanya körül és nem félnek a kamerától.

Így köll szerelmezni kérem!

A Tó keszegállományára sosem volt panasz, ezt most is bizonyítja, de csak vigyázva tartjuk meg őket, mert a túl sok keszegfogás, rengeteg halpucoláshoz vezethet. Viszont a tárcsázáshoz kell egy kis alapanyag!

Ahogy teltek a napok, próbáltam minden végszereléket jó állapotban tartani, hogy továbbra is jó eséllyel horgászhassunk mindenre. Ez néha nem könnyű, mert a fáradtság is megviselt. Úgyhogy így utólag is bocsánatot kérek, mert nagyon házsártos voltam. Igen, tudok róla... bocsi! Mikor nyugodtan leültem kint és megpróbáltam a jobb pontyok után nézni, sajnos csak kis százalékát fogtam meg az akasztott 4-5 kilós pontyoknak. Éjjelente bojlis kapások is voltak, pedig arra már tényleg nem számítottunk. Második éjjel sikerült is egy 5,5 kilós ponttyal megküzdenem. Azért írom, hogy küzdelem volt, mert mint a végén kiderült egy igazi balatoni lavorponttyal hozott össze a sors és alig akart kifáradni.

A bojlis halaim közül sok végezte a már említett tuskósban és ez másokkal is megesett. Ott sok megy el. Miután az én szerelésem volt, ami felmondta a szolgálatot, ezt nem kis kudarcként éltem meg, de majd legközelebb! Mindig pontosabb leszek!

Egyik nap aztán beleakadtam egy olyan halba, ami csak ment-ment, de nem akart megfordulni. Szerencsémre Stiles pont arra járt és hozta a csónakot. Mire beszálltam Sebi is megérkezett és hárman mentünk a hal után. Már a bójánál jártunk és még mindig csak ment. Aztán mikor a csónak mellé sikerült húzni már fáradt voltam, de a hal még nem akart feljönni, hogy megnézhessük. Egy nagyobb, erősebb húzásnál végül feljött és hát erre nem számítottunk: egy hármas nyurga, amiből már legalább 4-5 fogtunk. Ez volt az? Mindenki rajtam röhögött,amit meg is értek. Viszont azt a mai napig nem tudom, hogy tudott úgy húzni!?

Jó helyen voltak a bójáink is, valami mégsem stimmelt. Az etetés mindig problémás, mert a legtöbben azt tartják jó módszernek, ha nem minőségi, hanem mennyiségi etetést csinálunk. Emellett lennék én is, de mi lenne ha most kivételesen okosan és pontosan, csak keveset szórnánk be. Ez az első pár napban azért nem jött be, mert igazán a bója helyét sem találtuk. Ide-oda helyezgettük napokig, így az etetés keveset ért, de a halak étvágya nem rosszabbodott. Péntek éjféllel aztán befejeződött a ragadozó tilalom is. A balinok is jól jöttek és a süllő kapásokra sem lehetett panasz. Gabó megint felülmúlta önmagát és volt olyan, amikor 14 balint akasztott rövid idő alatt. Később engem is bevitt Norbival az új csónakon és fogtunk megint jócskán. Norbié lett végül a legnagyobb, 3,5 kilós fenekeszeg:

A süllők megleptek, mert egész szép mennyiség lett a tavalyihoz képest. Bár a méretkorlátozások körül volt egy kis félreértés.: 30cm... nem 40!!! Ez többen csak most tudták meg, de ez nem baj. 

Komolyan alig hittem a szememnek. Olyan halat fogtunk, amilyet kívántunk és akkor, amikor csak akartunk. Mindenki fogott szép példányokat:

Fantasztikus volt most a Balaton. Mi pedig hálásak. Amit csak lehetett visszaengedtünk, hiszen jövünk még és szeretnénk, ha mások is szereznének ilyen élményeket! Körülbelül ez lenne az a gondolkodásmód, ami jó lenne ha elterjedne kis Hazánkban. Bárcsak! De úgy érzem fohászkodhatok még jó darabig...

Másnap szörnyű volt a gondolat, hogy megyünk haza és reggel még sok teendő várt ránk, többek között a haltisztítás, aminek nehéz nekikezdeni. Végül, miután sikeresen elpakoltunk mindent, - és a halakat is elosztottuk és elrendeztük - elköszöntünk a víztől, ami annyi szépet nyújtott ezen a tavaszon és megígértük neki az őszi viszontlátást.

Igazság szerint én köszönhetem most a legtöbbet. Na nem a Balatonnak, hanem nektek srácok! Télen álmodoztam erről sokat, de igazán nem hittem, hogy sikerül eljönnünk ilyen hamar. Szóval köszönöm nektek!

Saját kis tihanyi videónk!

Szerelem

Mostanában nem írtam tudom. Ennek az az oka, hogy kiderült, el tudunk menni Tihanyba horgászni és erre készültem. Egyik pillanatról a másikra alakult így és most nem részletezem de a lényeg az, hogy a barátoknak megint nagyon sokat köszönhetek, mert önerőből soha nem tudtam volna elmenni. Hétfőn indulunk és hát készülök nagyon. Kőkemény pecálás lesz! Egész héten csak kötöttem a horgokat, varrtam a bojlis szerelést, takarítottam a botokat és olajoztam az orsókat. Természetesen mindenkinek, akinek tudtam vagy, aki megkért, nem csak magamnak. Jó kis meló lett belőle és nagyon jól elszórakoztattam magamat, csak ide nem tudtam feljönni! Íme a képek de azóta még sikerült 35 kötést csinálni, pluszba!Ennek a tevékenységnek vannak ám veszélyei is! Egyik kötésnél nem figyeltem kellően és belerántottam az ujjamba a horgot. Először nem mertem megnézni. Aztán kinyitottam a szememet és láttam, hogy csak bőrt fogott hála Istennek! :)

Rock 'n' Roll

Ebbe most talán még nehezebb belekezdenem, mint az első ilyen betegséggel kapcsolatos bejegyzésbe... még én sem hiszem el igazán, de úgy tűnik eltűnt!!!

Az orvosom mindenféle ultrahang vagy CT vizsgálat nélkül hazaküldött. A következő hangzott el: - Úgy látom eltűnt már ez a csúnya betegség. Hamarosan küldjük a tájékoztatót a továbbiakról és a kontroll időpontjáról. - Köpni-nyelni nem tudtam először! What??? Az meg hogy lehet? Próbáltam erősködni: - De hát doktor úr a sugárkezelés... - de ő már a kezét nyújtotta és mosolyogva ingatta nemleges mozdulatokkal a fejét.

- Hát köszönöm. Viszontlátásra!

Valahogy ugyan azt éreztem mint, amikor megtudtam a rossz hírt, csak éppen fordítva. Megint kitörtek rajtam az érzések és ahogy kiléptem a kórház ajtaján, megint sírva fakadtam, mint akkor. Ott sírtam a Bátyám vállán és arra gondoltam, hogy azok az emberek, akik ezt most látják az utcán, biztos azt hiszik, hogy rosszat közöltek velem. Milyen ironikus? Szóval még egy darabig nem fogom elhinni.

Most kell elkezdenem egészségesen élni, meg amiket már említettem! Nagyon kell szurkolni, hogy a következő hónapokban ne jöjjön vissza a kór, mert sajnos ez a legnagyobb veszélye ennek a fajtának. És 5 év múlva ilyenkor elmondhatjuk, hogy meggyógyultam!!! Hajrá!

Ígérem ezt még bővebben kifejtem majd, de most mennem kell mert tavasz van és süt a nap és el kell mondanom mindenkinek és még annyi minden vár rám odakint!!! Emberek most nagyon boldog vagyok és köszönök mindent, amit tettetek értem! Továbbra is írok és ha lehet csak szép és érdekes dolgokról!

Az elmaradhatatlan örömnóták:  BrickCuriosity kill the Cat -- Ahogy Bakai Mátyás mondta: "Térdre ge.ik Rock 'n' Roll!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

Díj

Köszönöm Zsuzsinak ezt a szuper díjat!

http://www.zsuzsitunderszigete.blogspot.com/

Sajnos én még nem ismerek bloggereket és akit látok azok már kaptak. Tőlem sajnos nem fog tovább menni.

Minden esetre szeretném megköszönni családomnak, Páromnak. Köszönöm Istennek és a szakmának, hogy elismertek végre. :-)

Mi ez hejj? Haj?

Szóval nagyon úgy fest, hogy van hajam... vagyis inkább valami, ami helyette nőtt. Olyasmi mint egy vékony pamut sapka vagy kacsatoll pihe. :-)

Ja és már egy hetes a szemöldököm is! Egész jól alakulnak a dolgok. Megkaptam az - elvileg - utolsó vénás kezelést. Ez jó hír! Most jönnek majd a sugaras kezelések és a várakozás. A bordám csak nagyon minimálisan javult és még mindig nehéz elhinnem, hogy ez csak valami izomfájdalom. Tegnap voltam a kardiológusomnál is kontrollon, ami rosszul indult, mert az éjjel egy szemet sem aludtam és úgy kellett elmennem. A terheléses vizsgálatot nem is vállaltam, mert nem lett volna jó az eredmény. De meggyőztem a dokit, hogy egyre jobb a ketyegőm, tehát hat a csodagyógyszer, amit felírt! Három hónapra megint felírta és akkor találkozunk. A fogorvos is megvolt, mármint a kezelés. Tudtam hogy fájni fog a sok fog, de annyira nem volt szörnyű, mint azt megálmodtam. Fájdalomcsillapítót nem kaptam, mert minden fogra nem lehetett. Hihetetlenül véresre sikerült beavatkozás volt, na de nem borzolom tovább a kedélyeket. Tudom, hogy rajtam kívül, még sokan féltek a fogorvosoktól, de nem szabad! Hihetetlen jó érzés, hogy érzem minden nap egyre egészségesebbek a fogaim. A kezelések miatt folyamatos ínygyulladásom volt, emiatt szinte állandóan fájt az összes fogam és már az is kezd elmúlni! Szóval, nagyon megéri elmenni a fogdokihoz!!

Alakul a horgász-blog, ezért nem írok szinte semmit. Örülök neki viszont, hogy még mindig sokan érdeklődtök felőlem. Nagyon jól esik a biztatás még mindig, sőt! Én is eljárok vásárolni, mint mindenki és az egyik ilyen bevásárló helyen a hentespultnál gyakran kaptam kedves szavakat egy sráctól, akit ugyan nem ismertem de úgy tűnt, hogy ő engem igen. Nem tudtam honnan és úgy gondoltam, hogy megint a memóriámmal lehet baj. Ezért nem mertem rákérdezni, mert nem akartam égni. Szóval legutóbb, mikor találkoztunk a pultnál kiderült, hogy egy közös ismerősünk révén olvassa a blogomat, néha. Kiderült, hogy a bátyámat is ismeri és még talán közös témánk is van. Jól eső dolgok ezek és valahogy így kötődnek ismeretségek és barátságok, amiből sajnos elég kevés van manapság. Beszélgessünk, kérem!

Még valami. Megy a China Open Snooker verseny.

Sajnos Ronnie O'sullivan barátunkat, már tegnap búcsúztatta a kínai Tian Pengfei! Nem láttam a mérkőzést, de bepótólom. Állítólag megint rossz fiú volt Kínában, de ez előfordul...

És az a tendencia, ha Ronnie kikap Kínában az első körben, akkor az évben nyeri a VB-t! :)

A továbbiakhoz meg annyit, hogy hajrá Selby!

Szombaton nekem is csapatversenyem van itt tatabányán. Tehát hajrá Oxigénes fiúk!

Gábor nap

Gyönyörű időre érkeztünk a Derítő-tóhoz. Rendelni sem lehetett volna szebbet. Gábor nap van és már vártam, hogy végre legyen egy igazi békebeli derítő-tavi csónakos úszózásban részem. Fogni néhány matches potykát. Match botom már nincs igazi, - várok még, hátha találok egyet, amibe beleszeretek - így Gabó régi botjával próbálkoztam, ami ugyan látott hatalmas halakat, én mégis tartok tőle. Ő a Beast Master Float botját hozza ilyenkor. Jó kis pálca az biztos.

Két perce lehettünk a kinézett helyen, mikor észrevettem, hogy jóval több a pontyugrás beljebb a nádban. Tanakodtunk róla, hogy át kéne állni oda, de túlontúl kicsi ott a víz. Abban maradtunk, hogy várunk és megpróbáljuk idecsalni a csapatot. Még két maréknyi kukoricát lőttünk az úszókra a kb. 60 centis vízbe. Az se mély. Eltelt úgy öt perc és már Gabó készült megint felvezetni, hogy álljunk át, amikor finom pattogásba kezdett a Middy úszó.

- Lehet, valami apró kárász. - mondtam én.

- Ááá, most nagyon finomkodnak, lehet ez ponty is! - jött a válasz a balomról.

Mindenesetre neki lett igaza... bevágott és úgy 3 méternyi zsinórlehúzás jelezte, hogy megakadt az első potykája. Mint utóbb kiderült az volt a legjobb. Majd' három kilós lehetett.

Pár pillanat múlva én is besuhintottam egy alig észre vehető kapásba és egy kárász díszelgett a szerelésemen. Szinte éreztem, hogy én ezeket fogom majd. Azért is, mert én jobban lefinomítottam tavasz lévén, mint Gabó (0,15mm előke zsinór/16-os horog) meg azért is, mert én megpróbáltam erőltetni az élő csalit, a Derítő kárászai pedig, hamar lecsapnak a csontira.

Nem baj erre is megjön majd! - dörzsöltem előre a tenyerem. Friss csontit raktam és már dobtam is.

Még vizet se ért a szerelés, amikor Gabó odavágott a következőnek.

- Ezt egy kicsit belealudtam, mert a dobásodat néztem. - magyarázza magát. (gyakran ellenőrizzük egymás technikáját)

Mire kifárasztotta és megmerítettük, én már az első pontyomat paríroztam a csónak felé. Szépen akadt!

- Csak beindultunk.- mondtam.

Jól alakultak a dolgok. Minden második hal után Gabó csúzlizott egy kis kukoricát az úszóinkra.

Később megpróbáltam a gilisztát azzal is működött, aztán átálltam én is a csemegére.

Jöttek már mindenre, mert odacsaltuk őket. Olyan négy óra környékén alább hagyott az étvágyuk és rengeteg üres bevágásunk volt. A halak ugyanis nem távoztak, csak már nem ettek, olyan nagyon. Sok halat nem tudtam lefényképezni, mert vagy nyálkás volt a kezem, vagy éppen fárasztottam én is, de végül készült néhány fénykép és persze minden hal visszakerült helyére a fotó után.

Köszi Bátyó és boldog névnapot!