A méregkeverő!

Szóval, ahogyan a Panasz egyik megjegyzésében írtam, elhelyezkedtem. Van munkám. Semmi kétség Totónak köszönhetem, mert olvasta a kissé dühösen írt bejegyzésemet és egy közös ismerősünktől elkérte a telefonszámomat. Milyen jól tette!

Bicskén dolgozom 4 órában, illetve most betanulok. 3 hónap próbaidő, ahogy az lenni szokott. Nagyon örülök! Főleg annak, hogy a család is örül és megnyugszik talán. A munkáról annyit, hogy kicsit még nehéz, bele kell szoknom de menni fog ebben biztos vagyok. Esténként kicsit tele a fejem a sok infóval, amit napközben kapok, de ez is természetes még. Lassan de biztosan megtanulom a feladataimat!

Fantasztikusan jó csapatban vagyok, kiváló légkörrel és ebben semmilyen szarkazmus nincs kérem! A kolléganőm is nagyon kedves. Ketten vagyunk erre a munkára és ha

ő nem tud jönni, - ne adj' Isten lebetegedik a gyermeke és neki kell ápolni - csak abban az esetben kell helyettesítenem. De akkor 12 órában, mert az Ő munkaidejét is ki kell töltenem.

Azt hittem én már minden voltam, de ez még nem: Mérlegkezelő.

Nem összetévesztendő a "méregkeverő"-vel, a szomszédommal, Arnival, aki egyben jóbarátom is. Ő vegyész. Az sem voltam még mondjuk...

Szóval a múlt hét úgy telt, hogy megnéztek, intézkedtem egy kicsit - orvosi vélemény - felvettek és tanultam a munkakört.

Jött a hétfő és elmentem este az utolsó pool versenyre a Tájfun féle sorozatból. A 3. helyen álltam és csak a 4. ellen kellett nyernem, hogy ne legyen esélye megelőzni és megtarthassam a helyemet. Nem sikerült. Mi több mindenkitől kikaptam, aki aznap arra járt. Hiába a biliárddal már nem volt időm foglalkozni a múlt héten és a gyakorlás hiánya megmutatkozott. Még volt egy esélyem, ha az utánam következő meccsén kikap a 4. akkor megtarthatom a 3. helyet. Így hát maradtam még és megnéztem azt a meccset. Egy csapattársam ellen játszotta a "volt" ellenfelem. Ő is kikapott Tőle. Ráadásul éjfél fele lett vége és nekünk Bogyóval másnap háromnegyed 5-kor kellett kelnünk. Végig szenvedtem az egészet és olyan volt, mintha ott sem lettem volna. Nem voltam túl boldog. De a srác megérdemelte és gratulálok neki! A 4. hely nem olyan szép, de legalább nem csúnya! Azt hiszem többet kell gyakorolnom, ha nem akarok ezen a szinten megrekedni.

Tőserdő hősei

Tehát hajnal háromnegyed 5-kor keltünk, de 2-kor aludtunk el. Vagyis keltünk volna, de valami furfangos módon kinyomtam mindkét beállított telefonunk ébresztőjét, álmomban. Stiles később azt mondta: Elraboltak az ufók.

Sebi hívott 6:15-kor, hogy hol vagyunk!? - Elaludtunk.

Egynapos horgásztúrára készültünk Tőserdőbe, a Tisza egyik holtágához. Hatan vártak ránk! Negyedóra múlva már ott voltunk a megbeszélt helyen, de kissé mérgesen néztek rám. Leginkább Gabó, aki ugyan forrt, de neki legyen mondva igaza volt. Mégsem szólt egy szót sem. Pedig lett volna rá oka. Hát még, mikor egyedül pakolta a cuccokat, mert én olyan komás voltam, hogy még azt sem vettem észre, hogy segíteni kéne neki.

Egy jó óra múlva, már az autópályán haladva kicsit feloldódott a hangulat. Szép idő van és horgászni megyünk! Ismeretlen terepre igaz, de én úgy érzem ma látunk egy-két szép csukust, mert ebben a holtágban nincs tilalmi idő rá. Az még megviccelhet minket, ha nem fejezték be az ívást az időjárás miatt. Akkor fogásra szinte semmi esély.

Béreltünk csónakokat. Gabóval egy ladikban indultunk neki, mi már egész jól tudunk egy csónakból horgászni. - Ismerjük egymás rigolyáit.

Pergetésre készültünk a krokodil-pofájúak ellen. Ahogyan csorogtunk befelé, eleredt az eső és 5-10 perces kihagyásokkal úgy 3 órán keresztül esett vagy szemerkélt. Volt esőruhánk, de az áztatós esőt nehéz kivédeni. Mindenünk átázott.

És közben egy fia kapást sem tudtunk kierőszakolni. A táj gyönyörű vadregényes volt, ez csillapította kicsit csalódottságunkat. Harkályok kopácsoltak az öreg fákon és amikor kisütött a nap, ragyogni kezdett minden körülöttünk... az szép volt.

Fáradtságom úrrá lett rajtam és nyitott szemmel is álmodtam, néha úgy, hogy közben Gabó beszélt hozzám. Szóval már hallucináltam és ha nem történt valami egy kis ideig, akkor minden átmenet nélkül elaludtam. A víz tetején itt-ott törpeharcsa kölykök (ebihal-szerűek) tűntek fel, kábult állapotban. Ezt nem tudtam mire vélni!? Törpék döglődnek??? Na ez a sci-fi!

Egy fakéreg jött felénk a vízen. Olyan volt, mint egy igazi aligátor hát, ahogyan közeledett. Erre Gabó: - Mit szólnál ha megmozdulna? - Na már csak ez kellett nekem ebben a hallucinálós állapotomban!

6 órán keresztül vallattuk a vizet mindhiába. Mindennel dobáltunk már és mindenhova! Beigazolódott amitől féltem: ...még tart a csukaszerelem.

Kimotoroztunk és hazafelé vettük az irányt. Vesztesen. De még jövünk ide egy-két hét múlva, mert kell a revans!

...

Én már csak azzal vigasztaltam magam, hogy vár az ágy és kipihenhetem magamat. Másnap csak 2-re kell mennem dolgozni, mert a rendes munkaidőmben kezdem meg ezt a hetet. Eddig délelőtt 10-11 fele jártam be.

Másnap reggel fél hétkor csörgött a telefon. A kolléganőm volt. Az éjjel belázasodott a gyermeke és helyettesítenem kell a héten. Tehát 12 órában megyek a maradék három napon. Nem baj legalább megtanulok mindent.

Ma munka után mikor hazaértem egy levél várt. Megkaptam a Szoc. segélyt. Mert végül beadtam a kérelmet, ahogyan ígértem. Hogy hogyan nem tudom, de megadták!? Pont attól a naptól érvényes amikor munkába álltam és mivel a kettő üti egymást, gyorsan be kell jelentenem a munkát, nehogy még vissza kelljen fizetnem az e havi segélyt! De most nem tudom, mert reggel 6-ra járok.

Néha felnézek az ég felé, mert úgy képzelem, - vizuális típus vagyok - hogy egy méregkeverő, - de nem a szomszédom - odacsörög telefonon a Jóistennek: "- Te figyelj a héten szívassuk megint ezt a Viktor gyereket. Jókat röhögünk, mint mindig!"

Mondtam, nem vagyok pesszimista. Csak néha vannak ilyen szériáim, mint mindannyiunknak. Nekem nagyjából egy hétig szokott tartani. Még van négy nap. Hajrá!

Az Öregnek meg azt üzenem, hogy nem tudja elrontani a jókedvemet!

Az elmaradhatatlan öröm nóta: Nina Simone - Feeling Good