Elkövettem már több hibát a bloggal kapcsolatban, de arra nem gondoltam, hogy egyszer a felelősség, - amit hordoz - visszaüt. A hibáim általában stilisztikaiak vagy helyesírásbeliek. Most nem. Megbántottam valakit. Nagyon meglepődtem és nem tudom kiverni a fejemből, mert egy jó emberrel tettem ezt, aki ráadásul segített nekem. Félreérthetően fejeztem ki magam vele kapcsolatban, amin megbántódott, teljesen jogosan. Muszáj kijavítanom magamat. De nem tudom hogyan tegyem csak azt tudom idézni, - bocsánat kérés jeleként - amit már oda is írtam:
"...Itt szeretném megemlíteni, hogy kicsit sem neheztelek azokra a Hölgyekre, akik ott ülnek a hivatalban egész nap, vagy amíg a munkaidejük előírja. Én nehezen viselném azokat az embereket, akik megfordulnak ott. Velem mindegyikük végtelenül kedves és segítőkész volt! Jól megvagyunk. Nem haragszom én senkire... csak nem értek dolgokat, mert ezt már nem látom át..."
Szóval bocsánatot kérek!
Sajnálom. Dühös voltam és ez meggondolatlan dolgokat hoz ki az emberből. Komoly lelkiismeret furdalásom volt, ami után szembekerültem ezzel a helyzettel. Persze mondta, hogy semmi gond, mégis nagyon bánt. Tudom, hogy sokat tett értem. Köszönöm neki ezt még egyszer! Fantasztikus munkát végeztek!
Volt időm azon is elgondolkozni, hogy lehet-e úgy írni valakiről, akár névtelenül, ismeretlenül is, hogy ne bántódjon meg. Persze ha jót írok vele kapcsolatban, az nem annyira sértő, de még így is félre lehet érteni sok mindent a képernyőn keresztül. Megpróbálok többet írni alanytalanul, de ez nehéz lesz. Inkább több jót írok!
Gyermekkori kedvencem: Brenda Lee - I'm sorry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése